Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Strindberg-dráma elemzése - Haláltánc

A tartalmi, jelentésbeli mozzanatok itt kapcsolhatók a dráma formaproMárnáihoz, ill. itt érhető tetten a drámai forma legbensőbb összefüggése a kifejezett tartalommal. Vagyis az, hogy a tartalmat, a jelentések strukturálódását nem az határozza meg elsősorban, hogy a cselekmény szintjén "miről szól" a dráma, vagy miről beszélnek benne az alakok stb., hanem a jelentés közvetlenül a drámai forma, a kompozíció lecsapódása, ami az irói világkép szerkezetére vezethető viszsza. Ennek alátámasztására Peter Szondit hivjuk segítségül, aki már emiitett könyvének A "szük tér" és az egzisztenciali

zmu

s cimü fejezetében a kor /XIX. sz. vége, XX.sz. eleje/ az irói világkép, a drámai forma, s az általa kifejezett tartalom lényegi és dialektikus összefüggéseit ragadja meg éppen a Haláltán

c struktúráját is létrehozó feltételek esetén. Elemzéséből csak a számunkra érdekes összefüggéseket ragadom ki. Szondi abból indul ki, hogy a szük tér, az összezártság még azt a " ret is megtagadja az embertől,áxi egyedül lehetne; az egyik ember beszéde sérti a másikat; áttör zárkózottságán és válaszra kényszeríti. Mivel /az elidegenedés fokozódásával a századforduló táján/ a dialógus lehetetlensége a drámai forma pusztulásával fenyeget, a behatárolt, zárt tér alkalmazása igy teremti meg a.

dialógus szükségszerűségé

t, ezzel a drámai forma megmentését. A szük térben /lásd fent: "a kommunikáció szigete"/ a monológ válik lehetetlenné. A dialógus pedig mint a dráma formális előfeltétele, maga is tematikus lesz azáltal, hogy problematikussá válik. Igy a drámában a szűkösség eszköz az alakok drámai ábrázolására, de nem ott jogosult /s ott őrzi meg a drámaiságot/, ahol a szűkösség az emberek élet

é/qq/ nek lényegéhez tartozi

k.' Szondi gondolatmenete tehát a mi kiindulópontunktól eltérő szemszögből támasztja alá azt, hogy a Haláltán

cban az ábrázolt élet szituáció léthelyzetté abszolútizálódik /mégpedig a világkép megvalósításának kényszerén keresztül/, a dráma magára a létre kérdez rá. S a szűkösség mint az alakok életének lényege drámai sorsként jelenik meg, ahogy Szondi irja: "a hősök sorsát pecsételi meg"^^"^

0^. Ugyanaz a tényező, ami a formai megvalósításnak előfeltétele volt. És ép80