Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Álomjáték
vet it. Williame ugyanakkor ezt a szétválasztottságot tartja a dráma legfőbb jellemvonásának, mivel a képek folyása szerinte közvetlen élményt ad, viszont a dráma alakjai egy másfajta /vagyis nem vizuális törvényszerűségek alapján működő/ világba tartoznak. Ugyanakkor a verbális kifejezés nem ér fel és nem kapcsolható a képihez, s ezért valódi értelemben nem jön létre drámai cselekvés. Williamsnek igaza van abban, hogy nem jön létre drámai cselekvés a műben, de ez nem a képi és a verbális sik divergenciájából fakad, hanem a strindbergi lét szintézis szerkezetéből, mely nem formálható meg drámai módon, a szó valódi ért elmében. Valóban, dráma-e az Álomj át é k? Azt lehet mondani, drámai köntösbe bújtatott "nem dráma". Nem dráma, mert hiányoznak belőle a dráma létrejöttéhez szükséges előfeltételek. Ha mégis megpróbáljuk megnevezni a létrejött müvet annak érdekében, hogy megközelítsük lényegét, azt mondhatjuk, hogy az Álomjáté k müvé vált "vizió" /a világ lényegének intuíciója és imitációja dinamikus formába öntve/, illetve vizióvá vált "mü" /az irói benső vilá g újrateremtésének értelmében/. Az Álomjáték hoz közelítve be kell látnunk, hogy nem keríthető körül elméleti kategóriákkal, mert mindent szétrombolt, ami azokba beleférne. Ez az iró részéről nem destrukciót jelent, hanem éppenséggel magasrendű konstruktiv szellem megnyilvánulását. Mert Strindberg túljutott azon a határon, ahol a for mák, rendszerek és gondolkodási sémák még adva vannak. S igy olvasóját is arra kényszeríti, hogy megszabaduljon gondolkodá sa korlátaitól, melyek felparcellázzák tudatunkban a világot Strindberg ugyanis átalakította a forma fogalmát. Ezt mutatja az Álomj át é kban a drámai, Urai és epikus elemek.öszszeolvadása, együttélése, kibékithetetlenségük feloldása. Ugyanigy homogén világgá olvad össze müvében a vizualitás és a verbalitás; a szakrális és a mindennapi cselekvés; a szimbólumok és a spontán megtörténések szférája. Éppúgy, ahogy maga az egységes világmindenség is megnyilvánul - sugallja Strindberg - ezerféle nyelvén, de mindegyik révén önnön lényegéhez visszatérve. A lezárt, fegyelmezett forma helyett