Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Álomjáték
Lány: /.../ Az isteni ősanyagnak ez az érintkezése /n 23/ a föld anyagával: ez az ég bűnbeesése../ Lány: ...a szivem meghasad, akárha tétova kétség s diszharmónia lovai tépnék mostan kétfelé.. #/ 1 24/ A bemutatott jelenetek, az őket összefűző vizuális szimbólumok és a jeleneteket értelmező-összegző epikus közlések hármas szövete épiti fel a világértelmezést, mely szerint az élet alapvető törvényszerűsége a diszharmónia, mely az egymást kölcsönösen feltételező kibékíthetetlen ellentéteken nyugszik. Az álom és a valóság, a test és szellem, szexualitás és aszkétizmus, öröm és szenvedés, kielégületlen vágy és beteljesült szerelem, piszok és virág, kötelesség és szabadság, jelenség és lényeg stb. dichotómiáján. Az ellentétek kettéhasadt ságát, a diszharmóniát Strindberg visszavezeti - az indiai védikus filozófiából kiindulva - az isteni őserő bűnbeesésére, ami az emberi élet diszharmóniájának, és az ebből fakadó szenvedésnek eredendőségét hivatott bizonyítani. "Az indiai vallás tanításairól olvasok. Az egész világ csak káprázat... Az isteni őserő.., engedte, hogy Maya vagyis a szaporodási ösztön elcsábítsa. Ezáltal az isteni elem vétkezett önmaga ellen /a szerelem bűn, s ezért a szerelem kinja a legnagyobb pokol/. Igy a világ csak a bün által létezik, ha egyáltalán létezik - hiszen csak álomvizió /álomjátékom ezért az élet látomása/, fantom, melynek elpusztítása az aszketizmus feladata. Ám a feladat összeütközik a szerelmi ösztönzéssel, s a végeredmény a vég nélküli ingadozás a szerelem gyönyöre, s a büntetés agóniája között!" - irja Strindberg naplójában./ 1 2-^ S a formai megvalósítás igy transzponálódik tartalommá: az alakok és a tér átváltozása, kettéhasadása, összeolvadása az emberi lét örök szkizofréniáját, a jelenidő formai abszolutizálása a végnélküliséget, az örökös ismétlődések poklát tükrözi. Raymond Williams találó meglátása, hogy az Álomjáté kkal S'rindberg, jóval a filmművészet megjelenése előtt a filmet előlegezte. Szerinte a mű ereje elsődlegesen vizualitásában rejlik, melyben még a szó és a kép szétválasztott médiuma köz92
