Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Strindberg-dráma elemzése - Álomjáték

a végre, a befejezésr« való várakozást, az alakok egymásrau­taltságát, gyűlöletét és szeretetét, az öröm eltűnését a vi­lágból, a kommunikáció témává és eszközzé válását az élet ki­töltésének céljából. Mindezek a motívumok a szituációnak a strindberginél letisztultabb, elvontabb és következetesebb végigvitelével, a legtisztább formában Beckettnél találhatók meg / Godot-ra várv a; A játszma vég e/.Ezzel nem állitom azt, hogy a Haláltán c abszurd dráma, mivel távol áll még az ab­szurd formától, mely éppen a dráma i szituáció tagadásából teremt drámai szituációt, a "kifejezhetetlen kifejezését" kísérelve meg. Csupán azt akartam bizonyitani, hogy ez a mü jelentós állomás az abszurd dráma felé vezető úton, egy olyan láncszem, amely a drámai forma válságának periódusában képes volt e válságon túlmutatni. Álomjáté k /1901/ Már első olvasásra nyilvánvaló, hogy itt egy, az előzőekben elemzett drámáktól gyökeresen eltérő drámatipussal állunk szemben, amely más megközelítést kiván. Első pillantásra fel­tehetnénk a kérdést, hogy az Álomját é k valójában dráma-e egyáltalán, hiszen látszólag szakit minden konvencióval, me­lyet a drámai forma megkövetel. Jellemek vagy cselekvő drámai alakok helyett absztrakt, allegórikus figurákkal találkozunk; megszűnik a kauzális cselekménylánc; a zárt szerkezet kinyi­lik; drámai viszonyrendszer öntörvényű változása helyett statikus helyzetek bemutatását látjuk, melyekben a dialógus - mint a drámai tartalmakat hordozó és továbbvivő, a drámai anyagot koherens struktúrába szervező tényező - szerepét a vizuális szimbólumok veszik át. Igy megváltozik az idő funk­ciója is: mivel az események sorozatának nincs kezdete és vé­ge /hiszen az emberi élet lehetséges helyzeteit mutatja be, s ennek csupán müalkotásbeli, művi határait szabja ki Indra lányának a Földre érkezése, ill. távozása/, megszűnik az idő múlása, a drámai jelenidőt mozgás nélküli, abszolút jelen­idő váltja fel, ami az egymás utáni jeleneteknek a szimulta­82

Next

/
Oldalképek
Tartalom