Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Haláltánc
jes elszigeteltség és összezártság révén válik viszonyuk szimbolikus értékűvé, a Viszonnyá, amely az egész életet jelenti és jelképezi. Méghozzá az életet mint börtönt és mint poklot; s halál nem csupán megsemmisülést, hanem a kapcsolatból, a pokolból való megváltást, a börtönből való megszabadulást is jelentené. AÜoe sanitary kapcsolatának ezt a metaforikus jellegét a környezet szimbolikus motívumai is hangsúlyozzák: a sziget-motivum mint a többszörös körülkerít ettség és bezártság jelképe /a szigetet tenger veszi körül és zárja el a külvilágtól; az őrség, amelynek a Kapitány is tagja/; a szigetet lakói "kis Pokolnak" nevezik; az erőd, melyben a Kapitányék laknak, valaha börtön volt; az emiitett táviró-motivum stb. A végnek, a megváltásnak a vágya is végigvonul az egész drámán: Kapitány: Kedves Alice, keserves huszonöt év volt, igaz, de azért akadt néha egy-egy jó napunk ie. Kevés már az időnk, használjuk ki, mert hamarosan vége az egésznek, Alice: Kapit ány: Ha ugyan vége lesz! Adná az Isten! Vége, mondom. Nem marad belőlünk, csak egy /78/ talicskára való kerti trágya. Kapitány: Elviselhetetlen. Az egész élet elviselhetetlen. Mondd csak, te, aki hiszel az élet folytatásában, mit gondolsz, utána békesség következik? Kurt: Bizonyára ott is lesznek majd harcok és viharok. Kapitány: Ott is, mondod. Vajon van-e ilyen "ott"? Nem, akkor már inkább a teljes megsemmisülést! /79 / /79/ Kurt: Semmi sem tart sokáig. Az életet kivéve, amely elviselhetetlenül hosszú! Kapitány: Hogy ez volna az élet, abban tulajdonképpen sohasem hittem... mert ez maga a halál! 69
