Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Haláltánc
minősége. Ez a szimbolikus minőség nem hasonlítható az lbseni szimbólumokhoz, azokon innen és túl is van. A Haláltán c szimbolikája - elvontsága, stilizáltsága miatt - nem szerveződik valódi "élő" szimbólumrendszerré, inkább metaforikus szinten marad; de éppen ezen elvontsága, s a léthelyzetet abszolutizáló jellege miatt már a XX. századi egzisztencialista és abszurd dráma irányába mutat. De ne vágjunk a dolgok elébe. Ez a bevezető megfigyelés egyelőre csak arra jó, hogy figyelmeztet bennünket a dráma kettős megközelítésének lehetőségére. Egyrészt a konkrét, közvetlen emberi viszonyok - mint a dráma ontológiai előfeltétele - oldaláról, másrészt szimbolikus-metaforikus oldalról; s most is az előbbi felől próbálunk eljutni az utóbbihoz. Hogyan strukturálja hát a drámát az alakok Viszonyainak alakulása? Itt is harcot látunk férfi és nő, a házastársak között, s viszonyuk jellegét itt is a szeretet és gyűlölet, a kölcsönös egymásrautaltság és az egymás megsemmisítésére való törekvés határozza meg. Viszonyukról azonban még mást is megtudunk, rögtön a dráma elején, majd később ez a motivum is egyre sokoldalúbban bomlik ki: azt, hogy a házaspár teljesen elszigetelten él, senkivel sincs kapcsolatuk. A sziget lakóit, az orvostól kezdve a kapitány feletteseiig lenézik és gazembernek tartják, nem érintkeznek velük. Gyerekeik messze, a városban tanulnak; a cselédek otthagyják őket, a barátokat és rokonokat "kiirtották" egymás mellől. Igen hangsúlyosan szerepeltetett a drámában a szimbolikus jelentéssel felruházott táviró is, amely a külvilágtól inkább elválaszt, mint összeköt /a drámai kontextusban/, s amely a külvilággal való kapcsolatteremtésnek és érintkezésnek még azt a közvetlenség! fokát sem biztosithatja, mint a telefon. A táviró a kommunikációt nemcsak térben, de időben is feldarabolja. Ezt a teljes izolációt azonban Alice és a Kapitány maguk idézték elő. Ez az elszigeteltség szükségletük, ugyanakkor nyügük, börtönük. Semmilyen külső kapcsolatuk nem maradt, s igy egész életüket kizárólag egymáshoz való viszonyuk tölti ki: saját kapcsolatuk börtönébe zárva tengetik életüket. S e tel68
