Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Bevezetés

drámák mögött álló irói világképet a drámák megformálódásának mikéntjéből vezettem le. Itt a következő kérdések kerültek előtérbe: levezethetők-e a müvek konkrét megformáltságából, kompozíciójából az irókra vonatkozó világnézeti következtetések, illetőleg az adott dráma előzőekben elemzett megformáltsága feltételez-e egy bizonyos világképet? A két iró munkáiban pályájuk során a drámastruktúrában bekövetkezett változások hogyan függenek össze világképük változásával? Ez az összefüggés hogyan tükrözi koruk /a XIX.sz. vége/ tudatállapotát, világképét? Végül: mindegyik elemzésnél törekedtem a drámaelméleti ffienpontú általánosításra, azaz a szövegek mint drámá

k kerültek nagyitó alá, ami a vizsgálat kontextusát egy újabb körrel kiszélesítette. Ez már a drámáknak művön kivüli tényezőkkel való szembesítése /bár nem műtől független tényezők/. Az e szempont által fölvetett kérdéseket már emiitettem: világkép és drámai kifejezés viszonya /azaz: kifejezhető-« az adott világkép drámai módon/, a münemi határok kitágításának vagy a münem megsemmisülésének vagyunk-e tanúi; beláthatók-e a drámai münem pesrpektivái stb. A vizsgálódások során ez a három elemzési szint /mü immanens - világképi - drámaelméleti/ nem különül el egymástól, mert egyrészt megpróbáltam egységes szemlélettel közeledni a drámákhoz, másrészt sokszor éppen vizsgált jelenség természetéből következett, hogy a három szempontot egyszerre kellett figyelembe vennem értelmezéséhez. Végül az összefoglaló fejezetben a drámákat és az elemzések eredményeit a két iró pályájának egészében próbáltam elhelyezni és kettőjük munkásságát összevetni az elemzések fényében. 11