Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - Kisértetek
Három Ibsen-dráma elemzése Kisértete k /1881/ A Kisértete k - megjelenésekor - megbélyegző kritikai fogadta-=tásban részesült, erkölcstelennek, társadalmat mérgezőnek minősítették. Támadták Ibsent, mert a törvény és a rend elleni lázadást látták müvében, s mert a morált és a papságot - a fennálló társadalmi berendezkedést és a hatalmat biztositó, a társadalmi életet szabályozó alapvető tényezőket - leplezte le. A IT ór a még értelmezhető egyén i kísérletként az önérvényesítésre a társadalom ellenében, s nyitva marad a kérdés: kinek van igaza, Nórának-e vagy a társadalomnak /csak az iró személyes állásfoglalása sugallja a választ/. A Kisért ete k viszont már nem hagy kétséget a válasz eldöntéséről, itt már a dráma egész konstrukciója olyan csapdahelyzete t ábrázol, mely a társadalmi struktúra felépítéséből fakad, s egyértelműen annak tarthatatlanságát bizonyitja. Érthető hát, hogy a dráma Ibsen korában olyan nagy felháborodást váltott ki, hpgy szinte nem is volt senki - Georg Brandest, Björnsont és G.B. Shaw-t kivéve -, aki el ne it élte volna az irót. Pedig Ibsen ekkor már mindent tudott a drámáról, amit tudni lehet, ennek tanúbizonysága a megbélyegző kritikákra reagáló levele: "Engem akarnak felelőssé tenni azokért a nézetekért, amelyeket a dráma egyes alakjai hangoztatnak. Pedig nincs abban az egész könyvben egyetlen olyan gondolat, egyetlen olyan kijelentés sem, amit az iró számlájára lehetne irni. Minden effélétől őrizkedtem. Az a módszer, amely a dráma formájának alapja, már maga is lehetetlenné teszi, hogy az iró megnyilatkozzék a dialógusban. Az én szándékom az volt, hogy az olvasó úgy érezze, mintha átélt volna egy darab valóságot. De semmivel sem ronthattam volna úgy el ezt , a hatást, mintha a párbeszédekbe irói véleményeket rakok bele. És otthon nálunk tán nem teszik fel rólam, hogy elég drámairói kritikám van ennek belátásába? Igenis, beláttam, hogy igy járnék, s aszerint cselekedtem. Egyetlenegy Írásomban se olyan kivülálló, olyan abszolút távollévő az iró, mint éppen ebben 12
