Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Összefoglalás
ennélfogva összetettebben képes szemlélni önmagát és a világot. S ez a felülemelkedés megtermékenyíti második alkotói korszakát. Mindennek következtében tematikája átfogó egzisztenciális körképpé, vízióvá bővül /a korábbinál árnyaltabban beleszőve a nemek harcának és ® egyéniség önérvényesítésének témáját/, az emberi lét természetét, értelmét és értékét téve a mérlegre. /A korszak kiemelkedő drámái: Damaszkusz ffl é, Peliká n, Álomjáték, Ki s ért et sz onát a, A nagy országú t./ De a jól elkülöníthető két pályaszakasz nem jelent sem merev kettéválást, sem dramaturgiai egyoldalúságot az emiitett időszakokban. Ugyanis a pre-, ill. a poszt-Inferno alkotói korszakokon belül is a legváltozatosabb formákkal találkozunk /kamaradaraboktól a trilógiáig/ és a legkülönbözőbb témákkal /történelmi drámák, mesejátékok, társadalmi drámák, lét-viziók stb./. Mégis felismerhető egy határozott fejlődési vonal életmüvében, melyet Martin Esslin igy jellemez: "Sokatmondó és némiképp paradox tény, hogy a Strindberg expresszionista álomjátékaibein megnyilvánuló pszichológiai szubjektivizmus a naturalizmushoz vezető mozgalomnak volt közvetlen és logikus fejleménye. A valóságnak /.../ ábrázolási igénye vezet először a felszin kegyetlenül igazmondó leírásához, majd eihhoz a felismeréshez, hogy az objektiv valóság, a felszín csak /.../ viszonylag jelentéktelen része a világnak. Ezen a ponton teszi meg az ugrást a regény Zola aprólékos leírásaitól a világ még aprólékosabb és mikroszkópikusabb leírásához, ahogyan az egyetlen megfigyeli szellemében - vagyis Proust munkásságában - tükröződik. Ugyeuiigy vezetett Strindberg fejlődése korai történelmi drámáitól a nyolcvanas évek romantikus drámáihoz, a kísértő erejű valóságábrázolások könyörtelen naturalizmusához /.../ és innen az új század,első évtizedében keletkezett expresszionista álomjátékokhoz." /134 / Egész pályájára jellemző azonbeua, hogy az alaptematika nagyjából azonos marad - akárcsak Ibsennél csak a.világkép változásának megfelelően kibővül és differenciálódik. S szin-tén egész irói működésére rányomja bélyegét a már emiitett világnézeti dichotómia, melytől sokáig szenved, de végül képes lesz feldolgozni és formailag is adekvát an kifejezni azt / Álo m103
