Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
KERÉNYI FERENC Bécsy Tamás rendkívül gondolatgazdag dolgozata sokfelé ágazó lehetőségeket vázolt fel a számunkra, amelyek közül néhánynak a továbbgondolása örvendetes módon már itt a vitában meg is kezdődött. A elmében csak vázlatnak nevezett vitaindító néhány kérdésben máris megnyugtató megoldással szolgál. Ilyen pl. számomra a dráma és a szinjáték megközelítése és leírása. Ugy gondolom, igy kiküszöbölhető lesz és elméleti szintre vihető az az áldatlan, meg-megújuló, szinte napi vita, amely a dráma és a szinjáték öntörvényű műalkotás-egészként való elemzése helyett minduntalan az interpretáltság és az eredetiség meddő kérdését veti fel. Ugyancsak fontosnak tartom, nagy előrelépésnek, hogy Bécsy Tamás bekapcsolja a közönség szempontjait is, s nyilvánvaló, hogy a kutatások során ez a szempont gazdag és árnyalt megközelítésben kerül tudományos elemzésre. Áttérek azokra a lehetséges gondolatmenetekre, amelyeket a dolgozat indíthat el bennünk. Igen fontosnak tartom Bécsy professzor megállapításait a dolgozat azon részeiben, ahol a szinész testi adottságait, a társadalmi létréteghez tartozó vonáaait taglalja, illetve ahol az anyag és a jel egybeeséséről beszél a szinész személyében. Ezzel tulajdonképpen birtokában vagyunk egy színészi stílustörténet elméleti megragadásának. Ide kapcsolódik az a régi kérdőjelem, mit értünk a színpadon, a színházművészetben a realizmuson? Hiszen a történeti munkák és a lexikonok tele vannak nagy realista színészekkel, Kelemen Lászlótól Egressy Gáboron át Major Tamásig. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a realizmusnak a hagyományos értelemben vett stilusfogalmával, sőt ábrázolási módként való felfogásával a színházművészetben operálni nem lehet, mert a szinész fizikai valójában, "élőben" ábrázol embert, s ez alapjaiban különbözik a többi művészeti ág emberábrázolásától. Hasonlóan érdekes az élet-szinjáték problémája. Ez számomra egyrészt az egyes ember életében mutatható ki, a gyermekkori játékoktól egészen bizonyos, az adott kor diktálta és az adott kor társadalmi nyilvánossága megszabta viselkedés-formá-