Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve

kig terjedően. Másrészt ugyanebbe a fogalomba sorolnám a közönség nagykorúságának a kérdését is, tehát azt a fejlődési folyamatot, amelynek során a nézők együttese eljut odáig, hogy a jelet és a jelöltet meg tudja egymástól különböztetni. Gyakorlati alkalmazhatósága miatt látom rendkivül fontosnak a szinészi metakommunikációról Írottakat. Tulajdonképpen a jó szinpadi dialógus ismérvei bontakoznak itt ki, elméleti megközelitésben. Mindmáig kidolgozatlan, mi különbözteti meg az egyszerű párbeszédet a dialógustól. Mindez pedig nem csak elméleti probléma, hanem a dramaturgiai alkotóműhelyek napi munkafeladata is, amelynek megoldásához joggal várják az elméleti szempontok kidolgozását. Ugyanebben a passzusban rejlik a drámaszöveg korhoz kötött megírásának problémája, amely viszont a rendező művészetének elméleti megragadását tartalmazza. BÉCSY TAMÁS Hát csak azokra válaszolnék, amelyek azután hangzottak el, amelyekről előzőleg szóltam. Hadd mondjam el, hogy nagyon örülök, hogy Lengyel György fölvetette az élő színházzal való kapcaolatot. Amit én megpróbáltam irni, - az nyilván egy csomó elméleti előzmény után született meg, de ami ezt igy öszszehozta, mindig szinházi előadások során, vagy azokról való elmélkedés kapcsán jutott eszembe. Azt hiszem másképpen nem is lehetne szinházelméletről irni. Ez éppen olyan volna, mintha az ember liráról akarna irni anélkül, hogy verset olvasna. Tehát én nagyon örülök Lengyel György megállapításának, hiszen kétségkívül van egy csomó szinházelmélet, ami nem gyakorlaton alapszik. Ami a nézőnek a szinházi előadáaba való bekapcsoltságát illeti, ez egykoron nagy divat volt. Több országban, Magyarországon, Lengyelországban, Amerikában megpróbáltam, hogy, hát ha engem aktivizálnak, skkor én nagyon aktivizálom magam. Fölmentem a színpadra, beszéltem, csináltam mindenfélét és egy idő után már kezdtek lökdösni, hogy hagyjam abba. Magyarán vissza kellett egyszer térni a szinjáték és a néző viszonyaihoz. Tehát vissza kellett állni a normális szinházi