Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
nek bábszinház-elraéletek is, - pontosabban, érzésem szerint a kettőnek egymást sokkal pontosabban kellene fednie. A tanulmányt végigkövetve örömmel konstatáltam, hogy az egészet "egy az egyben" lehetne, - talán kellene is - értelmezni bábszínpadi előadásokra, - a bábszínpadi drámákra, müvekre talán kevésbé, s az adaptációkra sem, mert többségükben nem ütik meg a kivánt mértéket. Azonban, ha bábszinpadra vetitve folytatjuk a gondolatmenetet, ez a tanulmány szükségszerűen a hiányok felfedezésére kényszeríti az olvasót, illetve a továbbgondolót. Most nem akarok kitérni a nyelvi kérdésekre; - arra például, hogy ha a drámai nyelv, a szinpadi nyelv különbözik az irodalmi, még inkább a beszélt nyelvtől, akkor a bábszínpadi nyelv még inkább különbözik attól, még fokozottabb gondot követel a bábszínpadi nyelv megfogalmazása, kivetítése. Azt sem érdemes itt feszegetnünk, hogy a bábszinpadi dráma miben különbözik az előszínpaditól, hiszen nem az a központi kérdés. Egy gondolatot szeretnék csak felvetni. Az ontológiai egység témájának a kérdése volt az, ami engem a legjobban megfogott. Talán azért, mert úgy éreztem, ha az előszínpadon az ontológiai egység nem, vagy nem teljesen megvalósítható, akkor ez igenis megvalósítható a bábszinpadon, - hiszen ott valóban egy homogén közeg közvetíti a drámát /ha valóban közvetíti/, hiszen nem kell /nem lehet?/ különbséget tenni a kockakő és 8Z élő színészt helyettesítő, az élő szinész funkcióját betöltő bábu között. A cselekmény előrevitelében, kibontásában egy kockakő, - egy diszletelem vagy kellék éppúgy életre kelhet, mint maga a bábu, és ez az "életre ébredés" a néző számára egészen természetesnek tűnhet. Talán ezért lehetségesebb a közönség bevonása a játékba a bábszínházban, mint az élőszinházban. Ugy érzem, hogy ez a jelrendszeri viszony annyira abszurd, annyira absztrakt, hogy - ha valóban jó előadásról, jó darabról van szó, - akkor a felnőtt közönséget is képes átemelni a maga csodálatos világába és képes azokat a szükségszerűen kialakuló gátlásokat
