Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
fordításában a Lear király t. Hallatlanul érdekes, hogy Strehler Lear király koncepciója , amelyet én nem láttam, - ezen a idézeten épül. Vörösmarty fordításán már nem épülhetne ez a rendezés, mert Vörösmarty tökéleteaen "mást" fordított le, még akkor is, ha te megpróbálod itt megmagyarázni, hogy ő is hasonlóra gondolt, de végeredményében biztosan nem erre gondolt. Messzire vezető kérdés t hogy a régebbi magyar fordítások sokszor alkalmatlanok bizonyos olyan gondolatok kifejezésére, amelyek az eredeti nyomán jutnak esetleg eszünkbe. Nagyon jól emlékszem arra a döbbenetes élményre, amelyet a Peter Brook Roundhouse-ban végzett kísérletei jelentettek a számomra, amikoris a Vihar témájára adtak elő improvizációkat. A bemutató után alkalmam volt vele beszélgetni és akkor ő mondta azt: "látja, az éppen a nagy baj, hogy a közönség nem akar részt venni." Pár napra rá láttam Seneca Qedipus át az angol Nemzeti Színházban, ahol a fallosz égisze alatt egy óriási jazz-band vonult be és megpróbáltak mindent elkövetni, hogy valahogyan föloldják az Old Vic megkövült nézőterének hangulatát. Pöl lehetett menni a azinpadra, táncolni is lehetett ós mégis a "találkozás" nem jött létre. Brook azóta óriási utat járt be ós tudjuk mennyi kísérletet hajtott végre és negyon nagy eredményeket Is ért el, eredményeket is ért el, elsősorban az afrikai turnéján és máskor. De végeredményben úgy érzem, hogy ezt nem tudta még megoldani, és azok az aktiv részvételre ingerlő amatőr, jeles amatőr vállalkozások sem tudják igazán megoldani, egyesegyedül a gyerekeket rendkívül jól megmozgató báb-ós egyéb játékok tudják megvalósítani, ahol - nagyon messzire vezet a gondolat - ahol egyszerűen a gyerek aktivizálódása úgy tud megvalósulni, hogy részévé válik a színjátéknak. Ebben a fajta, itt vizsgált szinházi műfajban nem tud létrejönni. Ami pedig az avantgárdé mai megjelenéseit kiséri, az megint nagyon bonyolult kérdéskomplexum, ugyanis, itt azt is elemezni kéne, hogy ez egy részben új utekat kereső avantgárdé, részben az elkeseredésében az extremitásokba menekülő avantgarde, és ugyanakkor igen nagy feladat lenne elemezni: mi
