Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve

egynemű közeg kifejezés mellé rendelt "anyaga" fogalom tet­szik félrevezetőnek. Helyesebb lenne talán filozófiai érte­lemben is az egynemű közeg mibenlétéről szólni, avagy annak "természetéről". Habár Bécsy, azzal, hogy elhagyja a Lukács György által /már/ és nyomán alkalmazható érzékszervekhez kapcsolt ságot, a ekként eltér a Székely György által is jól használható "kételemü"-ség fogalomkörétől, /mert hisz a szín­házművészetben legalább két érzékelési területhez kapcsolódik az egyneműség közege, az akusztikushoz és a vizuálishoz is, tegyük hozzá még többhöz, mert a kinetikushoz is/, - Bécsynél ezáltal teljesen bizonytalanná válik az egynemű közeg definiál hatósága! Nem a test/ i/ ség lenne az"egynemü közeg" - vélem -, hanem sokkal inkább az egyneműség mibenléte a szin-" játszás " azaz az élet-szerűség. Mert a szinjáték mindig "élő"-mozgásá­ban, mindig és mindenkor folyamatában és jelenidejüségében valósul meg, habár élet-imitációként csupán, de igy is legin­kább jelezve az "élet"-et. Egyébként - /magam Hont Ferenc ta­nítvány lévén,/ - hasznosnak vélem ilyeténképpen továbbra is az "életszinjáték" kifejezést, és szójátékkal élve, /megfor­dítva/ a "szlnjáték-élet" használatát is! A színjátszás ősi, /kezdeti/ fokán még a színjátszó ós 1 a közönség személye nem is különült el igazán mint manapság, habár a sámán-szerep már a színészt előlegezi! De a szertar­tásban szinte mindenki részt vett, ha nem is "egyformán", de épp mert raüélvezője és szereplője is volt a ritusnak, saját élet-imitációjának; a két szerepkör nem különült el. Játszó és közönség, ekként /információelméleti értelemben is/ a kó­dolás és a dekódolás, az üzenetet közvetítő és felfogó sze­mélye ekkor alig választódik szét! Tehát az életszinjáték állt még a legközelebb az élet teljességéhez, magához annak totalitásához, /élet - halál összefüggésében!/, különösképpen az áldozati-ritusokban és a termékenységi szertartásokban. A szinjáték, mára már csupán "élet-szerűséget " jelenithet meg, ám annyit tud megvalósítani az élet teljességéből ameny­nyiben leginkább hasonul az "életszinjáték" ősi rituális for­máihoz. /Vö. modern törekvésekben is a "mágikus szinház"!/

Next

/
Oldalképek
Tartalom