Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
Az életszinjátékból eredeztetően is a színház lényege máig is a "tisztulás"-élmény, a "katharzis"-attitüd, amely színjátszót és közönséget Összekapcsol az alkotás-folyamatban /a játékban!/ Vagy ha a közönség ós játszó ugyanaz, akkor különösképpen egyesül és feloldódik a játék örömében-gyötrelmében! Ezt a szinházelméleti alapvetést olvasgatva hiányérzetem azért támadt, mert ezt a kérdéskört nem is érinti, habár éppen a színjátszás hatásmechanizmusának vizsgálata az egyik legérdekesebb része a szinházi teoretikának, legizgalmasabb máig is élő kérdése! S kérdéses, hogy tud-e újat mondani majd válaszában erre, ha ugyan eljut ezen a választott kísérleti úton eddig a kérdésföltevésig, mi a szinházi hatás titka?! BÉCSY TAMÁS Fenntartások, ellenvetések hangzottak el az egyneműség kérdésével kapcsolatban. Valójában az alapkérdés, hogy honnan közelitjük meg és miben határozhatjuk meg az egyneműség fogalmát. Kétségkívül, hogy az egyneműség értelmezhető ismeretelméleti szemszögből és értelmezhető ontológiai szemszögből. Én azt hiszem, amit Székely György mondott, az ismeretelméleti megközelítés. Én az egészet ontolőgiailag próbáltam megközelíteni. Ez a megközelítés azért nehéz, mert gondolkodásunk hát ez közismert - több száz éve olyan mértékben ismeretelméleti beállítottságú, hogy önmagunkkal is véres gondolati küzdelmeket kell folytatnunk, hogy egy problémát egyértelműen ontolőgiailag lássunk, mellőzve az ismeretelméleti megközelítést, amely egyébként teljesen jogos és hiteles. Munkámról azt mondtam, hogy alapvonal és vázlat, és azért van ott, hogy egy szinházelmélet, mert meggyőződésem, hogy szinházelméletet többféle megközelítésből is lehet irni. Ez az egy nem véletlenül került oda, A valóság egésze, ontológiai értelemben, szükségszerűen különnemű. Ontológiai megközelítésből úgy értelmezendő a különnemüsóg, hogy a valóság egészen különböző jelenségeinek mindegyike különböző, heterogén törvényszerűségek alapján létezik a valóságban. Tehát egy intézmény
