Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai
A húszas években a teljes lelki összeomlást a következő testtartással és gesztusokkal fejezték ki: a test kissé előrehajolt, az egyik kéz. közvetlenül a csukló feletti részével a homlokhoz tapadt, ugyanez a kézfej lecsüngött, a másik kéz pedig rézsútosan, hátrafelé kinyúlt. Az összeomlásnak ezek a testi megnyilvánulásai ma éppoly kacagtatóak, mint azok a testtartások- és mimikai megnyilvánulások, amelyek a harmincas években a szerelmi vallomásokhoz tartoztak. Azonban ma leginkább azok a kacagtatóak, amelyek az akkori magyar filmekben jelentek meg. A szerelmi vallomás testtartása, gesztusrendszere és mimikája az akkori magyar középosztály és a dzsentri köreiben divó élethelyzetekből vette a maga példáit és azokat formálta ideálképpé. A harmincas években Kabos Gyula egy bizonyos fajta kisember általános magatartását dolgozta kl: azét, aki együgyűnek, ostobának látszik, mindig nevettető, sőt önmagát is kinevettető szövegeket mond, de ugyanakkor aranyszívű is, és ő az, aki az életet, az élet mikro-helyzeteit mindenkinél jobban ismeri és tudja. Nyilvánvaló, hogy az ehhez hasonló mai kisembert nem lehetne megformálni ugyanezzel a motyogó, maga elé néző, félszavakat mondó, "spétreakciókkal" teli módon, ezekkel a testi megnyilvánulásokkal. Ura y Tivadar a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején alakításainak sorában kidolgozta az akkori vezető értelmiségiek olyan magatartását, amely ma már egyáltalán nem jellemző. Marlene Dietrich egy bizonyos fajta kokott, a "vamp", a "félvilági", kalandorhajlamú nő magatartását és gesztusait formálta meg, azokat, amelyek a harmincas években járultak ehhez a belső világhoz. Megfigyelhető volt, hogy a II. világháború utáni filmekben a zsarnokok vagy diktátorok, a mü benső korától függetlenül, mind a hitleri vagy a mussolinl gesztusokkal és magatartásjegyekkel formálódtak meg. Mlg ennek pl. a nyomát sem lehetett látni a Mephiszto c. film Göring-figuráj ában. Mindezekből nyilvánvaló lehet, hogy az egyes emberi alaphelyzetekhez, foglalkozásokhoz, karakterekhez, magatartásokhoz stb. koronként, sőt társadalmi rétegenként más és más
