Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai
testi megnyilvánulások tartoznak hozzá: vagyis, hogy ezek is a történelmi-társadalmi körülmények termékei: illetőleg, hogy egy-egy korszakban a különböző alakok színészi megformálásának a jellege is alapvetően változik. Azt pedig, hogy pl, Claudius vagy Zuboly, illetőleg Ferdinánd vagy akár Nóra stb. nevével jelölhető magatartásokhoz és jellemekhez a müvek megírásának korában milyen testi magatartás-jegyek és jellemzők tartoztak, senki nem tudhatja. A megirt drámában semmiképpen nem is lehet benne, hogy a verbális megnyilvánulásokkal megjelenő alakokhoz milyen nem verbális megnyilvánulások tartoztak hozzá adott korban. Az pedig gondolatilag is képtelenség, hogy a régi drámákban benne legyenek azok a nem verbális megnyilvánulások, amelyek a szinjáték adott jelenidejében tartoznak az adott magatartásokhoz, foglalkozásokhoz stb* De ha tudható lenne, hogy milyen nem verbális megnyilvánulások járultak pl. Shakespeare korában pl. Jagóhoz vagy Othellóhoz, egyszerűen képtelenség lenne őket azokkal érthetően és hitelt érdemlően megformálni. Márpedig ez alapvetően fontos kérdés: a magatartásokhoz, karakterekhez, foglalkozásokhoz tartozó, ezekkel szükségszerűen együttjáró, testtel kifejezett magatartások, gesztusok, hanghordozások, egyéb nem verbális megnyilvánulások a szinjátékmü világában mindig jelen téé eket hordoznak , jelentéseket építenek be; olyanokat, amelyeket az Írott drámának a világába ontológiailag lehetetlen beépíteni. Mindezeket azért kellett egy kissé konkrétabban bizonyítanunk, mert ez a problémakör egyfelől kevésbé ismert, másfelől, mert ezek mind bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a színház a testmüvészet önálló művészeti ágának az egyik müneme, és arra, hogy ez az önállóság épp a szinjátékmü alakjainak színészi megformálásában jelenik meg. Azzal az "egyszerű" ténnyel, hogy az irott drámában olvasható név helyébe test lép, és az irott nyelv átalakul beszélt nyelvvé, a szöveg is, a benne-általa felépült világ, világszerűség teljesen más jelrendszerbe, s az ezáltal és az ebben felépült világba, vilésszerűségbe lép át. A színjáték jelrend-
