Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai

az a funkciója és ontológiai státusza, hogy az egynemű közeg anyaga rajtuk, általuk jelenik meg. Az egynemű közeg anyagai tehát egyben mindig jelrendszerek, mig az, amin és /vagy amivel ezek a jelrendszerek objektiválódnak, a konkrét anyag, amely nem jelrendszer. Mindegyik művészeti ág esetében az egynemű közeg anyagainak ven még egy speciális ismérve. Az ti., hogy a műből azokat "kivonjuk", a mű megszűnik létezni, és csak e konkrét a— nyag marad. Ha egy irodalmi műből "kivonjuk" a nyelvet, éppúgy csak az üres papir marad, mint ahogy az üres vászon, ha "kivonjuk" belőle a szineket és a vonalakat; és csak a csend marad, ha "kivonjuk" a zenei hangot. Mindezt csak azért említettük, mert ez az eljárás egyben pontosan megmutatja, hogy mi az adott művészeti ág egynemű közegének anyaga: az, amit ha "kivonunk" belőle, a műalkotás megszűnik létezni. Ezért ugyanezzel az eljárással kereshetjük meg a szinjáték - pontosabban: a testmüvészet - egynemű közegének anyagát. Könnyű belátni, hogy e művészeti ág bármily produkciójából sok mindent ki lehet vonni anélkül, hogy a műalkotás megszűnjön létezni. Csak egyet nem lehet: a színészt, a táncost, a pantomimust stb . Tudjuk, azonban , hogy a másodlagos világ, világszerüség csak akkor alakul ki, ha a testtel olyan valakit formálnak meg, aki nem azonos azzal az emberrel, aki megformál. Ezáltal létrejön az a sajátságos helyzet, hogy a műalkotásban mindig jelen van x. y. táncos, szinész, pantomimus teste, a maga fizikai, kémiai, biológiai törvényszerűségeivel és az ezekre ráépült saját társadalmi létrétegével, illetve az a felidézett ember, akit ő formál meg. Ez utóbbinak nincs saját teste; csak társadalmi rétege van, felidézett, utánzott, tükrözött módon. A testmüvészet művészeti ágán belül mindig két ontológiai réteg található: a konkrét ember természeti létrétege és társadalmi létrétege, amely nagymértékben háttérbe szorul, és annak az embernek a társadalmi létrétege, természeti létréteg nélkül, akit az adott szinész megformál. Ez utóbbinak, a szinjátékbeli alaknak, a társadalmi létrétegét kell a szinésznek megteremtenie. Vagyis magát