Nicola Mangini: A modern Goldoni-rendezés fejlődése Olaszországban (Színházelméleti füzetek 12., Budapest, 1980)

minden ország színháztörténetében jelentkezik. Lényege, hogy s rendező személyisége egyre inkább uralja a színpadot; a rendező tehát már nem egyszerű koordinátorként szerepel, hanem inkább, mint az előadás alkotója lép előtérbe. Az utóbbi évtizedekben egyébként a színházi rendező Olaszországban is diktátori szerephez jutott. Ugy tűnik, ma már változik a helyzet, mert számos jel mutat arra, hogy az önkényes rendezői magatartás módosulóban van - itt különösen Orazio Costa esetére gondolok -, ám ez a folyamat még korántsem tekinthető lezártnak. Nos, a fenti elengedhetetlen premisszák után térjünk érdemes tárgyunkra, s kezdjük azzal, hogy válaszolunk a következő kérdésre: milyen volt a Goldoni-előadáaok helyzete Oleazorszagban közvetlenül a háború utáni években? Az első fontos észrevétel: azokban az években váltak szorosabbá a kapcsolatok a kutatók éa a színházi szakemberek, azaz a kritika és a színpad, a filológia éa az előadás között. Giuseppe Ortolani akkoriban fejezte be Goldoni Összes Müveinek két nagy modern kiadását, a velenceit 40 kötetben és a milánóit 14 kötetben, ezt az óriási munkát, amely kutatók generációinak munkáját foglalta össze. A Goldoni-előadáaok terén ezek a kiadások váltak aztán természetesen mindenfajta kritikai vagy színpadi megközelítés kiindulópontjává, olyan elengedhetetlenül fontos eszközzé, amelyet nemcsak a kutatók, hanem a rendezők és a kritikusok is felhasználtak. Megállapíthatjuk, hogy a Goldoni-kutatások és a színházi gyakorlat kapcsolata azóta sem szakadt meg, sőt, a kettő kölcsönösen hatott egymásra: egyfelől a Goldoni-kutatáaok különböző esztétikai és társadalmi területeken elért eredményeit a rendezők mesazemenőleg figyelembe vették, másfelől a legtehetségesebb rendezők munkája gyakran ihlette a kutatókat új elgondolásokra, illetve lehetőséget adott elgondolásaik igazolására. Ki kell emelnünk azt is, hogy a Goidoni-színjátszás hagyománya olyan tapasztalatokat nyújtott a színházi alS