Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Bacsó Béla: A forma utópiájától az utópia formá-jáig
Ez a befogadó - az egész lukácsi életműben megtalálható - az ember "egész" fogalmával irható le. Az ember "egész" azonban nem egy problémátlanul előálló valami, hanem csakis a fenomenológiai ut teljes bejárásával áll elő, mintegy az énhezkötöttségtől való felszabadulás végén. Tehát végül is arról van szó, hogy a befogadó egy sajátos redukció t hajt végre, saját élménytartalmain műre vonatkoztatottságukban, s e redukció mögött a világ felfogásának egy határozott módja, egy az élményvalóság kiszolgáltatott érzéke lésmód ja felett gyakorolt kritika, egy értékakaró világnézet- áll. Ebben nyilvánul meg a mü feladott és nem adott jellege a legtisztábban. A stilizációs folyamat individuális végigvitelében válik adottá. Az itt létrejövő normativ élmény jelenti az esztétika alapproblémáját, vagyis: az élmény értelmének sajátosságát keresi, azt a folyamatot, amelyben a mü mint mikrokozmikus totalitás ugy tűnik fel a befogadó számára, mint saját világ, mint mindig igy elgondolt világérzékelés. "...csak az esztétikumban létezik valódi szubjektum-objektum viszony,..." Ez az esztétikum gyönyörű utópiáj a, melyben nincs távolság és a teljesedés csak minden tényező integritásának megőrzésekor jön létre. A "gyakorlat nélküli" korok örök me ment ója ; Lukács legfőbb szándéka értelmében, nem egy univerzumot szervez a művészet formájában - mint Sehelling -, hanem a forma univerzumá t alapozza meg. Ez pedig csak a produktiv esztétikai szubjektumok által képzelhető el. Arnold Häuser, aki egyik legkorábbi méltatója volt Lukács fiatalkori esztétikájának, igy ir - nagyon pontosan kiemelve annak lényegét - Az esztétikai rendszerezés problémáj a cimü tanulmányában /Athenaeum 1918./: "...mindketten /ti. Fiedler és Lukács - B. B./ vissza akarnak nyúlni a koherens esztétikai rendszerezések és a 'konstruált' szubjektumok nívóiról - ahol szerintük a tulajdonképpen esztétikai tényállás már csak teoretikus transzpozicióban áll előttünk - az esztétikai élmények 'eredeti' nívójára...Lukácsnál... az egyes -és izolált műre beállított, normatív esztétikai /receptív és produktív/ szubjektum élménye válik mértékadóvá az esztétikai faktum tényleges struktúrájára nézve, mert csak 243
