Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Bacsó Béla: A forma utópiájától az utópia formá-jáig
ezekben az aktusokban revelálódik szerintünk a tényleges, a produktiv esztétikai szubjektum..." Az itt előálló immanens esztétika, mint radikálisan önálló érvényességterület, pontos határokat teremt maga és az élet, illetve a metafizika között. A hatá rteremtés mindig kritikai aktus, az érvényességforma akarva-akaratlanul mindig a létforma birálatát is nyújtja. Lukács történetfilozófiai tisztánlátásából következik, hogy a negativ korban az "otthonra találás" lehetőségeivel számot vet és ezt az autonóm individualitások izlésközösségében találja meg. Lukács fiatalkori teóriájának a hitele abban áll, hogy fokozottan hangsúlyozza e lehetőség bővitését történetfilozófiai elemzéseiben, igy jut el végül a forradalmi gyakorlatig. Azonban az esztétika utópikus szigetszerüsége - a mü Simmel kifejezésével igy létezik - é3 az átéltség konstitutiv formájában tételeződő élményvalóság között Lukács későbbi fejlődésében is fontos szférát emel ki: a kulturá t. "A kultura...ha ugy tetszik teljesen uj világot teremt..." Lukács fiatalkori elméletében benne találja meg az érvényességi szférák és az élményvalóság közti közvetitésmezőt, melyben a normativ szubjektumok által létrehozott értéktartalmak hazára találhatnak. A hiátus betölthető! A kultura megőrzi a műnek mint érvényességi formának a tartalmait, csak más összefüggésbe helyezi, uj tárgyi kapcsolatokat hoz létre, olyat, amelyben egyfelől megszűnik a tárgyi világnak való kiszolgáltatottság, másfelől az érvényességi szférák létidegensége. A kultura - a kanti hagyomány értelmében - a humánus megnyilatkozás lehetősége, elméletileg; a kérdés azonban az, hogy mikor, milyen történeti feltételek között válik a kultura gyakorlati közvetitő elemmé az "élet" - "a félhomály anarchiája" - felé, mikor lesz szerves áthatottságban az élményvalósággal. /A fiatal Lukács és a kultura viszonyát elemzi Márkus György A lélek és az éle t: A fiatal Lukács és a "kultura" problémáj a c. tanulmányában MFSZ. 1973/5-6/ A kultura fogalmával Lukácsnál egy fokozott történetfilozófiai igény jelentkezik, mely egyre inkább háttérbe szoritja a tisztán müvészetfenomenológia.i leirást, elemzést. Itt érintőlegesen utalunk az érzület történeti-szocioló244
