Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
szubjektum dialektikéjónak megértése felé vezette, hanem kanti.őnus alapéllésót erősítette meg. /Természetesen egy pillanatig sem állítjuk, hogy ez a meg-nem-értés egyfajta szubjektív csökevény lett volna; az eddigiek alapján talán nem kell igazolnunk, hogy ebben a szubjektív mozzanatban objektív tendenciák lecsapódásáról ^s szó van./ Mivel ugyanis Lukács az esztétikumot nem a történelmi mozgásból magyarázta, hanem - hallgatólagosan, és ezáltal - egy attól lényegében független, az emberben adot t esztétikai minőségre alapozta, ezért - a valósággal való ellenséges érzülete következtében - az esztétikai műalkotást szükségszerűen egy zárt, mindentő l független képződménynek kellett tekintenie: "az esztétikai tételezés nem a végrehajtott tételezésre vonatkoztatható és vonatkoztatandó káosztól válik el, hanem abszolút semmivel áll szemben;... mindaz, ami nem tételeződött a műben, olyan végletesen nemlétezőként tételeződött, hogy minden transzpozició csak meghamisítja lényegét, okvetlenül viszonylagos semmivé, feladattá, káosszá változtatja... a mü elszigeteltsége minden léttel szemben olyan abszolút, annyira teljes kapcsolatnélküliség minden léttel, hogy szükségszerűen feltételezi a felé forduló szubjektivitás önálló felemelkedését." 8 8 A mü lezárt monád, ahonnan nincs kínt és ahova nem lehet belépni. Lukács a félreérté s kategóriájóval támasztja ezt alá: az alkotó élménye müvé formálódva elveszíti elevenségét és a mü mór másról szól, mint aminek az alkotó szánta; ugyanakkor viszont a befogadó is a maga számtalan meghatározottsággal terhes személyisége révén mást ért meg a műből, mint amiről az szól. A félreértések ilyen láncolatában a mü végül is magányos, soha meg nem értett képződmény lesz, mindig idegenül éllva szembe az emberek világéval. Ezt - a megjelenésében helyes - leírást, illetve a benne megfogalmazódó dilemmát azonban Lukécs nem tudja - és elméleti, valamint szubjektív alapállása miatt nem is akarja feloldani vagy legalábbis a különböző pozíciók között közvet ité8t találni: "A kész dráma szociológiailag sokkal kevésbé determinált. Az érzés, azáltal, hogy formát kapott, levélt arról az ágról, amelyen nőtt, 68
