Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
látáeaód ne 1 lett foglalt állást. Közeli barátja, Paul Emst munkássága képviselte szénára az ilyen tipusu drámaírást /'On drámaíróként /mai véleményem szerint/ a Schiller-Hebbel tendenciához fordult vissza" - irja 1912-ben/, és az 6 tragédiáit tekintette olyanoknak, amelyek "elszakadtak a tőrté30 nelmi pillanat empíriájától". Maga Ernst elméletileg is Lukács álláspontját képviselte: "Annak érdekében, hogy a színpadon megjelenő enberi nagyság valószínűként jelenjen meg, mindennek, ami körülötte található, szintén emelkedettnek kell lennie, és a legfigyelmesebben el kell kerülni mindent, ami 31 a közönséges természetességre emlékeztet." A drámához Lukácsot elsősorban az a meggyőződés vonzotta, hogy az emberi jellem állandó vonásai csak itt nyilvánulhatnak meg.A jellem bizonyos fokú állandósága a követelménye a drámairónak, irja Strindberg darabjai kapcsán, és az epikát és drámát szétválaaztó határvonalat többek között itt is meghúzza. Popper Leóhoz irott levelében kifejti, hogy "a drámában a realitást, az életet a kapcsola t tökéletessége adja meg... hogy tehát az epika empirikus végtelenségét /«direct symboluma a végtelenségnek 1/ szimbólumokkal kell pótolnia... 'Mind a kettő' magába foglalja az egész világot... És az elbeszélés ezt az univerzumot univerzálisan is ábrázolja. Kifejezési eszközeinek nincs határa... Az elbeszélésnek tartalma adja meg az egyetemességét; a drámának a formája. Ez a világ képét tartja elénk, az a symbolumét. Ez leírja a világot, az stilizálja." 3 2 A stilizáltság és a szimbolizmushoz való kötődés táplálta Lukácsnak a színházhoz való viszonyát is. "Minden drámai forv ma lehetetlenné válik, ha nincsen meg a művészetben az a stilizáló fikció, hogy az életnek van metafizikai lényege; ez a lényeg pedig nem transzcendens, hanem csak el van takarva az életfolyam kicainyes közönyösségeinek áradatától, csak ki kell emelni onnan... Akkor a dolgok - emberek és emberi viszonyok - lényege jelenvalóvá leaz, azaz egzisztenciája mint a dolgok immanens adottaágénak ornamentuma jelenik meg... Ezért függ össze - nem történelmileg, hanem örök formájánál fogva 41
