Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
- mert a műben vázolt rendszert és az ezt kitöltő gondolati teljesítményeket a szubjektív pátosz tartja fenn. A görögség utáni végy szenvedély; és szenvedély formálja meg az azóta /és azzal szemben/ kialakult "bűnösséggel teli korszak" kritikáját is. Lukács gondolatait nem a történelmi fejlődés objektiv kritériumainak és folyamatainak értékelése irányította, hiszen ha ezt kérnénk számon, rövidesen feloldhatatlan ellentmondásokba és puszta elméleti konstrukciókba ütköznénk. Mert nemcsak a görögség-modern kor szembeállítás abszolutizálódik a könyvben; nemcsak az eposz és a regény válik egymást kizáró ellentétté, de az egyes stációk is önmagukban rögzültek, megmerevedettek, és ellenállnak minden mozgásnak. A görögséget és a polgári világot íg y nem lehet szembeállítani, hiszen ezáltal éppen a történelmi fejlődésbe n rejlő állandóság tűnik szem elől; a világnak az ember által történő elsajátítása és ezzel azonos mozzanatként az emberi szubjektumba való beépülése teremt közösséget ^is a két kor között. Az elsajátítás mikéntj e: egyszerre veti fel az azonosság és különbözőség problémáját. Ugyanez a helyzet az eposz és a regény kettősségével: a világnak a művészet szférájában zajló epikai elsajátítása a két forma között szómos olyan kapcsolatot teremt, amely az azonosságr a is fényt vet. Nem csupán formai azonosságra /szembekerülve ezáltal a lirai vagy drámai megformálással/, hanem ezáltal a történelmi folytonosságra is. Miként a görögség lényege nem ismerhető meg anélkül, hogy el ne érkezne a polgári kor, ugy ez a helyzet az eposz és a regény viszonyában is. A kettő nemcsak kizárja, de feltételezi is egymást. Az ellentmondások abszolutizálásának eredménye, hogy A r egény elmélet ének egyes kategóriái is megmerevedett képződmények. A görögség nem kizárólagosan gazdaság /és Lukácsnál még véletlenül sem gazdagodás, ami a folyamatszerüségre helyezné a hangsúlyt/ - gondoljunk Athénnek a déloszi szövetségben betöltött hegemón szerepére, a peloponnészoszi háborúkra, az Athén határain kivüli vérengzésekre stb. de a polgári kor sem csupán leépültség, elszegényedettség, amivel csak az eszkatológikus jövő állítható szembe. A regény elmélet ében 24
