Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

áthatja az egész drámát, és nézőpont kérdésévé válik, hogy mit tartunk tragikusnak és mit nem. A látásmód relativizálódása egy uj müíajt hiv életre, a tragikomédiát. Mivel Lukács a tisz­ta tragédia megvalósulási lehetőségeit kutatja, nem tarthat­ja megoldásnak az uj műfajt, és sokkal kisebb jelentőséget tu­lajdonit a tragikomédiának, mint amennyit az valójában megérde­mel. Elég, ha Ibsen Vadkacs ájára vagy Csehov bármelyik darab­jára gondolunk. Az intellektualizálódás következtében a konf­liktus egyre inkább az ember belsejébe húzódik, egyre kevésbé talál külső tényt, cselekvést, amiben megnyilvánulhatna. A tragédiák a lélekben játszódnak le, nem látványos, nyilt össze­ütközések formájában. Ezáltal problematikussá válik a cselek­mény, és egyáltalán az uj tragikus élmény drámai megformálása. Régen sem közvetlenül kerültek az élet tényei a drámába. Meg kellett emelni őket, hogy drámaivá, tipikussá, a tragikus ha­tást közvetlenül átérezhetővé tegyék. Az uj élet tényeit azon­ban teljesen át kell stilizálni ahhoz, hogy drámaivá válhassa­nakí Ez annál nehezebb, mivel az uj életnek nincs mitológi­ája, tehát az emberek életérzései nem vetithetők ki "konkrét mesék konkrét szimbólumaiban", amelyek egyszersmind "természe­tes distanciában" vannak az élettől. "A polgári dráma tárgya túlságosan közel van, és ezért tri­viális: embereinek természetes pátosza nem drámai, és a drámai­vá fokozásban elvesznek legszebb értékei; meséje kitalált, ön­kényes, nincsen és nem lehet meg benne soha minden régi hagyo­mány természetes és poétikus rezonanciája." /126. o./ A modern drámában a história veszi át a mitológia szerepét. Ezzel teremtenek mesterséges distanciát, ami egyrészt sokkal tudatosabb a mitológiáénál, másrészt jobban ragaszkodik a tényekhez, a valósához, közelebb van az élethez. Egyáltalán a "tragédia alsó hatéra lejjebb tolódott", és már csak szem­pont kérdése, hogy mi vált ki tragikus hatást és mi nem. Az értékek relativizálódása következtében a kifejezésnek kell olyan szuggesztív erővel rendelkeznie, hogy a közönség is azt lássa tragikusnak és egyáltalán tragikusnak lássa, amit a köl­tő annak lát. 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom