Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

Lukács logikáján belül tehát nem a tragikomédia a megoldás felé vivő ut, hanem egy, a korábbinál sokkal nagyobb fokú stilizáltság, aminek azonban a korlátait és problematikusságát maga is tisztán látja. Az ilyen mérvű stilizálás olyan távolságba viszi a drámát az élettől, hogy az alakok könnyen üres sémává merevedhetnek. A drámaiatlan tulajdonságok drámaivá tétele pedig csak ezek intenzitásának a betegességig, a patológiáig való fokozása árán érhető el. Már csak a betegség indokolhatja, hogy egy ember valamely szenvedélytől hajtva cselekedjék, és ezzel magát vagy mást tönkretegyen. Mig élő volt a mitológia, az ilyen pusztitó szenvedélyek valamely istenség alakjában törtek az emberre, s igy a sors kivülről jött a hőssel szemben. Mikor már nincs mitológia, akkor a szenvedély okait az emberen belül kell keresni - a sors belülről jön. Ebben az esetben azonban csak a patológiáig fokozott szenvedély érhet el akkora hatást, mint mikor a sors kivülről jött. A patológia tulajdonképpen a kompozició problémája, anélkül ugyanis kiegyenlítődne a konfliktus. Abban a pillanatban, hogy a hőst nem egy elvakult, beteges szenvedély uralja, lehetővé válik az egymás megértése, és lehetetlenné a tragédia. "De a technika itt is, mint mindenütt, csak szimptóma. Azt jelenti, hogy maga az élet nem fokozza tragikus magasságokig a tipikus konfliktusokat. Azt jelenti, hogy az ami kivülről jön, tehát a sors, lassan nyomja el, lassan szivja fel az embereket. Apró-cseprő csatározásokban való kimerülésük, lassú elzüllésük és elpusztulásuk: ez tragédiájuk igazi formája." /130. o./ Az uj életanyag nem alkalmas a drámai megformálásra, pontosabban, szétfeszíti az elvont drámai forma adta kereteket. A drámai ember változásai is a dráma szigorúan konstruált világát széthúzó erők. Lukács ezért a dráma stilusproblámájának megoldhatóságát a sorsprobléma megoldásában keresi. Azt a pontot kell megtalálni, ahonnan nézve egyensúlyban vannak a drámát mozgató erők, azt a rendező elvet, ami összetartja a drámát. Még az elvont drámai forma elemzésénél láttuk, hogy a 130