Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

hogy az ember csak ütközőpontja nagy erőknek, és az sem az övé, amit tett." "És amiért teszi, az sem egészen az övé soha, és amit legbelső mozgatóenergiájának érez, az is része az őt tönkretevő nagy komplexumnak." /101. o./ A históriai élmény tehát eltolja jellem és szituáció, ember és sors arányát a szituáció, a sors javára - a szükségszerűség érzete sokkal erősebben hatja át a drámát, mint ott, ahol a mozgató erő a karakterben van. "Tisztább és mélyebb lesz a tragikus élmény, megszabadul minden mellékszemponttól és melléktekintettől, ha az érzéki kifejezés erejében sokat vesztett is ezáltal." /102. o./ Mivel az ember akaratának ilyen kevés szerep jut a történésben, problematikussá válik a drámai individuum, megszületik az individualizmus drámája. Ez nem azt jelenti, hogy előbb a históriai élményből alakul ki a történeti dráma, majd ennek következményeként az individualizmus drámája, hanem azt, hogy a modern dráma egyszerre históriai és az individualizmus drámája. Az individualizmus érzésének tudatossá válása ugyanugy a francia forradalomhoz fűződik, mint a históriai élményé. A modern élet gazdasági rendje, a szabadverseny, valamint az értékek relativizálódása maglikra hagyják az egyént. Megszabadul minden személyes kötöttségtől, amely a régi életformára jellemző volt. Ugyanakkor a nagyvárosi élet, a tömegtermelés uniformizálja az életet, nivellálja az egyéneket. A munkamegosztás következtében a munka teljesen függetlenné válik az ember személyes tulajdonságaitól, képességeitől. Az ember egyéniségének már nincs alkalma tevékenységében megnyilvánulni. A személyes kötöttségektől való megszabadulása pedig az elszemélytelenedéshez vezet. Az egész személyiséget igénybe vevő személytől személyhez terjedő kapcsolatok megszűnnek és megsokasodnak az objektiv, az ember személyiségének csak egy bizonyos részét érintő kapcsolatok. Veszélybe kerül az egyéniség integritása. Életproblémává válik az egyéniség fenntartása, érvényre juttatása a külső körülmények egyre növekvő és egyre elnyomóbb hatalmával szemben. Amig az életben nem volt problematikus az individuum, addig nem is volt témája a drámának. A modern drámának viszont egyik legfőbb problémája az egyéni145