Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

ség megőrzéséért folytatott küzdelem. "Ezért lesz mind inkább a dráma középpontja az egyéni létnek mint olyannak a puszta fenntartása, az individualitás integritása." /107. o./ A külső körülmények nyomasztó ereje a miliő drámai elemmé válását eredményezi. A miliő, a háttér jelenti az ember akaratát megtörő, belső egységét szétbomlasztó idegen és ellenséges erőket. Innen nézve a modern dráma a miliő drámájának is nevezhető; A drámai individuum problematikussá válása a karakterrajz bonyolódását hozza magával. Egyrészt a karakter sokkal inkább meg van okolva, mint régen, a cselekedeteit mozgató absztraktumok pontosan körülhatároIhatóak. Ezek azonban elég élesen elválnak az ember belső lényegétől, ami viszont, mivel nem tud külső cselekvésekben megnyilvánulni, sokkal titokzatosabb, megmagyarázhatatlanabb lett. Tehát az, ami a karaktert emberré teszi, és az ami drámai emberré teszi, nem esnek össze. Az ideológia teremthet kapcsolatot a drámai és jellembeli centrum között, de csak azokban a kivételes esetekben, amikor egy embert teljesen átjár, betölt a meggyőződése, mert különben az ideológia éppenhogy széthúzó erő, amely a karaktert absztraktumok ütközőpontjává redukálja. Az individualizmus következménye, ha az uj drámák heroizmusa egyrészt passzivabb, másrészt tudatosabb, mint a régieké. A görög dráma, vagy Shakespeare hősei bátran néztek szembe a halállal, ha meg kellett halniok. "Az ujakéban van mindig valami mámorszerű; valami annak az érzésnek tudatossá válásából, hogy amit az élet nem hozhat meg, a felemelkedést, a nagyságot, az átlátást a halál meghozhatja, hogy a halál tetézi be, teszi teljessé egyéniségüket; mig a régieknél ez az érzés csak a nézőkben keletkezett." /112. o./ Ami régen a tragédia hatása volt, az a tárgyává lett. A halál vállalásának ez a nagyfokú tudatossága teheti még lehetővé a drámai és jellembeli centrum egybeesését. Az egész személyiséget betöltő emberi kapcsolatok megszűnésével és az emberi autonómia megnövekedésével megváltoznak a drámában szereplők egymás alá- és fölérendeltségi viszonyai. Megszűnnek azok az alakok, amelyek csak a hőssel va146