Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében
képvisel a hős polgári osztályból származott volta. A mélyebb okot Lukács abban jelöli meg, hogy na polgári erényeket mindig polemikusai érezték, nyilt vagy hallgatólagos ellentétben az uralkodó osztályéival... Értékük, szépségük, nagyságuk csak küzdelemben, csak más etikákkal szembekerülve, tehát dialektikus formában kaphatott kifejezést." /86. o,/ Az uj drámában már nem egyszerűen csak bizonyos tulajdonságokkal rendelkező emberek ütköznek össze egymással, hanem világnézetek. A dráma emberei egy osztály, egy társadalmi helyzet képviselői, ezért minden olyan tulajdonságuk, ami nincs szoros összefüggésben helyzetükkel, esetlegessé teszi őket, megfosztja tipikus voltuktól. Az osztálykonfliktusok mellé hamarosan a polgárság belső problematikusságából származó konfliktusok társultak. Ilyen uj konfliktus a nemzedékek harcából származó generáció-konfliktus, amely a dráma időbeli többdimenziójuságát eredményezi. A régi drámában is lehetett egy családon belül a konfliktus, de ennek tisztán formai okai voltak: az összeütközés igy még erősebb, intenzivebb lehetett. De a konfliktus mindig kivülről jött, sohasem a családban-létből magából következett. A generáció-konfliktusban fejeződik ki legplasztikusabban, hogy a modern dráma "időben két világ ütközőpontja", hogy a "már"-ok és "még"-ek a "már nem"-ek, és "még-nem"-ek találkozása. A tragédia vége régen is egy világ összeomlását jelentette. De akkor a régit követő uj minőségileg nem különbözött a régitől. Shakeapeare-né1 is a rosszat egy jó), vagy jobb követi, de nem másfajta. A modern drámában a régit követő uj világ másfajtaságát a dráma időben meghatározott volta okozza. Egy ember sorsa csak azért lehet tragikus, mert akkor is ott él és cselekszik. Lukács Götz von Berlichingent hozza például: Götz egy nemzedékkel előbb legendák hőse lett volna, később már csak tragikomikus Don Quijote. Az uj dráma emberében kereszteződik ez a sokféle absztraktum, és ezáltal sokkal komplexebb, többfelől meghatározott lesz a réginél. Bonyolódik a többi emberhez, és ezáltal a külvilághoz való viszonya. Nagyon nehéz már különválasztani az embert a külvilágtól. Az embereket elvont világnézetek mozgatják, és 143