Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

Az uj dráma tudatos törekvésekből születik, és igy hiányzik belőle az a vallásos, misztikus érzelmi elem, amely minden eddigi drámára a vallásos eredet következményeképpen jellemző volt. Az uj dráma polgári dráma: a feltörekvő polgári osztály ideológiáját támogatja. S nint ilyen kezdetben didaktikus, irányzatos, lelkesitő, intő, tanitó jellegű volt. A tudatosságból, a vallásos eredet hiányából következően az uj dráma nem a szinpadból nő ki, hanem egy egészen másfajta, erős szinházi hagyományba ütközik. Igy vagy megalkuszik a meglevő, mulatságot hajszoló, kommercializálódott szinházzal és akkor ellaposodik, széteső, bizonytalan lesz, vagy elfordul a szinpadtól. Az utóbbi folyamat rendkivül fontos a modern dráma fejlődése szempontjából. Mivel nem egy általános tömegérzésből jött létre, nem is talál clyan tömegre, amelyben nagyobb hatást tudna elérni. Visszaigazolás hiján egyre inkább a szinpadtól, a nyilvánosságtól függetlenül alkotnak az irók. Az érzékletesség már nem kényszeritő szükségszerűség, ami a dráma intellektualizálódásához vezet. S igy még jobban elmélyül a szakadék a dráma és szinpad, dráma és közönség között. "Ez csak élére állitott egy amúgy is paradox helyzetet: a dráma és közönsége helyzetét." /71. o./ lukács ezzel visszautal arra, hogy a dráma, noha a legfilozofikusabb műfaj, nem tűri a puszta absztrakciókat, és ez mindig is nagy problémákat okozott a megvalósításban. Mig azonban régen a tömeghatás kényszeritette az irót az érzékletes megformálásra, addig a modern irónak megvan a lehetősége, hogy megkerülje a szinpadot és könyvdrámát irjon. A szinpad hiányának kényszerűsége először C3ak technikai drámaiatlanságot eredményez. A kényszerűségből később tudatos szándék lesz, az irók a "lélektől lélekig" való hatásra törekszenek és ez a teljes belső drámaiatlansághoz vezet. Történtek kisérletek dráma és szinház újbóli egyesítésére /intim szinház, uj monumentalitás/, de ezek mind tudatos, művészi elgondolások voltak. A drámát életrehivó érzések a tömegben nem élnek "mint öntudatlan, de kielégítésre váró vágyak". A tudatos elhatározások megvalósításának zátonyra futása az élet empíriáján az az élmény, amely a drámáért való küzdel140