Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

met is jellemzi. Lukács ezt az élményt históriai élménynek nevezi, és ebből az élményből eredezteti a modern drámát: "...'a •íistóriai élmény kifejezéséből nőtt meg az, amit mi modern drámának nevezünk." /79. o./ A francia forradalom élménye hozta létre a históriai érzést. Lukács ezen azt érti, hogy a teoretikus, ideologikus elgondolások tehetetlenül törnek meg a velük szemben tulajdonképpen közömbös, pusztán létezésük erejével ható dolgokon. "Két absztraktum örökös szembefeszülésének szimbóluma ez az élmény: egyrészt a konkrét, irracionális, rendszerbe be nem illeszthető tényeket brutalizálni akaró absztrakt gondolkodás, ideológia velük való küzdelme; másrészt az egyes ember, a maga szempontjából, konkrét törekvéseit megakadályozó absztrakt folyamatok szerepe az életben." /80. o./ Ez a két absztraktum az absztrakt világnézet és a históriai folyamat. Az egymással soha találkozni nem tudó absztraktumok összeütközése lényeges változásokat idéz elő a drámai formában. A legalapvetőbb változás, hogy a konfliktus absztrakttá lesz, a háttér jelentősége pedig megnövekszik, teljesen konkréttá, a dráma döntő fontosságú tényezőjévé válik: "Absztrakt a konfliktus, mert absztraktumokért,absztraktumok körül folyik a küzdelem, mert absztraktum az, ami ...győz az absztraktumért harcba indult hőssel 3zemben. És konkrét a háttér, mert éppen a tények konkrétsága az, amiben a heterogeneitás, az absztrakt törekvés eleve reménytelen, tragikus volta megnyilvánul." /81. o./ A históriai élmény hozza létre az igazi történelmi drámát. Ez egyrészt annyit jelent, hogy a drámában ábrázolt megtörténés időhöz kötött, egyszeri, csak ott és akkor elképzelhető, másrészt, hogy mindig többről van szó benne, mint egyszerű emberek közötti viszonyról, hogy az élet már nem fejezhető ki csupán emberek egymáshoz való viszonya által. És pontosan ennek az emberektől függetlenedett többletnek művészi kifejeződése a háttér konkrétsága, különválása "az emberek előtérben játszódó akcióitól". A háttér szerepének fokozódása abból az életérzésből fakad, amely a dotogi világot az ember fölött uralkodónak látja, ami nem más, mint az élet fokozatos eldologiasodásának átérzése, tudatossá válása. A háttér-probléma adja meg 141