Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

hogy bármikor megállítható lenne, csak egy kicsit jobban oda kéne figyelnie, utána járnia a dolgoknak stb. Ezzel szemben Ibsen analitikus drámáiban, ahol rendszerint már minden megtörtént a darab kezdete előtt, a szituáció megváltoztathatatlansága olyan súllyal nehezedik a szereplőkre, hogy azoknak más lehetőségük nincs is, mint vállalni a mult következményeit. A jellemre vagy szituációra épülő dráma szembeállítása itt tisztán a forma szempontjából történt. A valóságban ezek nem szembeállíthatók, mert nagymértékben függnek attól, hogy az élet maga mekkora területet enged az autonóm emberi cselekvésnek, és hogy az iró mennyire látja egy korban autonómnak az emberi cselekvést. A drámai forma utolsó paradoxonét közvetlen kifejezési eszköze, a dialógus hordozza; a dialógus, amely egyszerre anyag és forma. Á dráma anyaga emberek közötti viszony, és ez nem nyilvánulhat meg másban, csak az emberek egymással való beszélgetéseiben. Ugyanakkor a dialógus a dráma egyik döntő for^ mai ismertetőjegye. A dialógus egyszerre anyagi és formai volta annyira szétválaszthatatlan, hogy külön-külön való magyarázatuk mindig értelmetlenné válik, mert az egyik mindig a másikat is jelenti és viszont. Akármilyen gazdag és érzékletes egy nyelv, akkor is csak absztrakciója marad az ember érzéseinek, gondolatainak, lelki megtörténéseinek. A dialógus paradoxonja tehát az, hogy a drámában mindent emberek egymással való beszélgetései által kell kifejteni, de amit ki kell fejezni, tul van a kifejezhetőségen. A dráma kategóriái elemzésének végén Lukács megint eljut a tragédia fogalmához. Itt azonban már nemcsak mint a drámai forma legtökéletesebb megvalósulása jelenik meg - a dráma elvont fogalmát tartalommal tölti meg. A dráma lezártsága nemcsak azt jelenti, hogy az élettel szemben a dráma egy külön világ. Minden lehetőség végigjárása, és mindegyik lehetetlensége elvezet oda, ahonnan már nincs tovább. A kör bezárult, a konfliktus feloldhatatlan, a hős számára egyetlen ut marad - a halál. A dráma az egész életet jelenti, és az élet végének legérzékletesebb kifejezése a halál. Egy élet végét persze nemcsak a fizikai halál jelentheti /pl. Hebbel: Mária Magdolna - Antal 136