Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. A DRÁMA ELMÉLETE - Orosz István: A luciferi mü és a szférikus Lukács
it és jeleit látja, és megkisérli - a művészetet is beleértve, de megértésénél meg nem állva - megfejteni hieroglifáikat. /kiemelés tőlem - 0. I./ Kétségtelen, hogy Az esztétikum saj átosságá ban az emberiség nembeli fejlődésének fő vonala - amely a legvégső kritériuma a müvek megítélésének - ennek az "egységes értelemnek" a rendszertani funkcióját tölti be, s noha Lukács kései korszakában mindvégig hangsúlyozta a ha-akkor szükségszerűség jelentőségét a történelmi perspektívák megítélésében, mindazonáltal maga is a marxi történetfilozófia perspektívájából értékelte a konkrét művészeti jelenségeket, anélkül, hogy ennek során a ha-akkor szerkezetből adódó megfontolásokat tekintetbe vette volna /ld. pl. Kaffka megítélése/. Igy, A he idelbergi esztétik a idézett elemzésének megfelelően, az emberiség nembeli fejlődésének fő vonala mint a történelem utólag megragadható és a ha-akkor szükségszerűség figyelembevételével a jövőre extrapolálható egységes értelme - szükségképpen metafizikai jelleget ölt. Csakhogy mig a fiatal Lukács esztétikai gondolkodásának középpontjában mindvégig az esztétika, művészettörténet, műfajelmélet metafizikus jellegének problematikus volta állott, s ha alkalmazta is a metafizikai szemléletmódot, utalt a belőle fakadó egyoldalúságokra, addig Az esztétikum sajátosság át iró Lukács nem vetett számot müve metafizikai alapjaival. Később még visszatérek arra a kérdésre, vajon valóban csak a szemponttalan tényfelsorolás, illetve a metafizikai egyszempontu szemléletmód lehetősége között választhat-e a mindenkori művészettörténész. Lukács mindenesetre igy látta, s A moderft dráma fejlődésének történet ét következetesen metafizikai álláspontról irta meg. A mérce, amellyel megméretik és összességében könnyűnek találtatik a modern dráma, a polgári kor e problematikus szülötte - a tragédia metafizikája. Képes-e a modern dráma tragédiává válni, s ezzel felesillantani az individuum valamifajta kibontakozási lehetőségét, vagy sem, lehetséges a modern polgári korban tragikus életvitel? Lukács egy pillanatra sem rejti véka alá, hogy a kérdés lényegileg tulmutat, nemcsak a drámaiéj111
