Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)
A színjátszás művészete
taikat. Ezt az általános érvényű, legmélyebb és legfontosabb cél-, törekvés- és cselekvésfoíyamatot nevezzük a szerep művészi-társadalmi legfőbb feladatának. A legfőbb feladat csak a fő feladaton át érvényesülhet, ahogy a fő feladat az egyszerű cselekvések sorozatán át. Amennyiben a legfőbb feladatot elszakítják a szerep fő feladatától és a szerep logikus cselekvéssorozatától, ha kiemelve, direkten akarják a közönségbe erőszakolni, akkor elveszíti esztétikai hatékonyságát, például az eszméket oktatóan allegorizáló, vagy a felületesen agitáló szinpadi előadásokban. A művészi-társadalmi legfőbb feladatnak az alkotó művész emberi és politikai állásfoglalásának legmélyéről áttételesen a szinészalak játékába oeleolvasztva kell hatnia a közönségre. Madách szavaival: "a művészetnek legfőbb tökélye, ha ugy elbú, hogy észre sem veszik". Csak utólag döbben a feltáruló igazságra a műalkotás befogadója, a szinészi játék esztétikai értékelője, az értő közönség. Telítettség és szétsugárzás A szinész játéka olyan gazdagon és olyan mélyen hat a nézőre, amilyen gazdagságból és mélységből fakad. Mi táplálja a szinjátszás esztétikai hatékonyságát? A szinész és az alak eggyé forrott belső tartalma, amely a telitetté formált testi játékcselekvéseken át érvényesül. Ehhez a telitettséghez elsősorban az szükséges, hogy a szinész és az alak a tipikusság szintjén egységesüljön egymással. Ha a privát egyénisége szűk keretei közé bezárkózott szinész fonódik egybe a legtipikusabb vonásokat magában rejtő alakkal, játéka felszines és üres marad. De a szinész lelki gazdagsága és mélysége a csupán általános vagy csupán egyéni vonásokkal felvázolt alakba is képes életet lehelni. A nagyszerű Bajor Gizi még a felszines, sekélyes szindarabfigurákat is elmélyítette, dúsította villódzó egyéniségének erejével, bájával és gazdagságával (például Dumas: Kaméliás hölgyében vagy a Lili cimü operettben). A nagytehetségű szinész sohasem privát egyénként közeledik a megformálandó alakhoz, hanem magasabb szintre emelkedve kiterjeszti saját egyéniségét másokra, csoportra, közösségre, ez60
