Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjátszás művészete

taikat. Ezt az általános érvényű, legmélyebb és legfontosabb cél-, törekvés- és cselekvésfoíyamatot nevezzük a szerep mű­vészi-társadalmi legfőbb feladatának. A legfőbb feladat csak a fő feladaton át érvényesülhet, ahogy a fő feladat az egy­szerű cselekvések sorozatán át. Amennyiben a legfőbb feladatot elszakítják a szerep fő feladatától és a szerep logikus cselek­véssorozatától, ha kiemelve, direkten akarják a közönségbe e­rőszakolni, akkor elveszíti esztétikai hatékonyságát, például az eszméket oktatóan allegorizáló, vagy a felületesen agitáló szin­padi előadásokban. A művészi-társadalmi legfőbb feladatnak az alkotó művész emberi és politikai állásfoglalásának legmélyé­ről áttételesen a szinészalak játékába oeleolvasztva kell hatnia a közönségre. Madách szavaival: "a művészetnek legfőbb tökélye, ha ugy elbú, hogy észre sem veszik". Csak utólag döbben a fel­táruló igazságra a műalkotás befogadója, a szinészi játék eszté­tikai értékelője, az értő közönség. Telítettség és szétsugárzás A szinész játéka olyan gazdagon és olyan mélyen hat a né­zőre, amilyen gazdagságból és mélységből fakad. Mi táplálja a szinjátszás esztétikai hatékonyságát? A szinész és az alak eggyé forrott belső tartalma, amely a telitetté formált testi játékcse­lekvéseken át érvényesül. Ehhez a telitettséghez elsősorban az szükséges, hogy a szinész és az alak a tipikusság szintjén egy­ségesüljön egymással. Ha a privát egyénisége szűk keretei közé bezárkózott szinész fonódik egybe a legtipikusabb vonásokat ma­gában rejtő alakkal, játéka felszines és üres marad. De a szi­nész lelki gazdagsága és mélysége a csupán általános vagy csu­pán egyéni vonásokkal felvázolt alakba is képes életet lehelni. A nagyszerű Bajor Gizi még a felszines, sekélyes szindarab­figurákat is elmélyítette, dúsította villódzó egyéniségének erejé­vel, bájával és gazdagságával (például Dumas: Kaméliás hölgyé­ben vagy a Lili cimü operettben). A nagytehetségű szinész sohasem privát egyénként közeledik a megformálandó alakhoz, hanem magasabb szintre emelkedve ki­terjeszti saját egyéniségét másokra, csoportra, közösségre, ez­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom