Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjátszás művészete

által o maga ís az egyénit és az általánost, a konkrétet és az elvontat, a lényeget és a jelenséget szintetizáló típussá válik. Minden nagy alkotó művész, Petőfi, Ady, József Attila, Radnó­ti, Bartók, Kodály, Derkovits, Dési Huber, Jászai Mari, Ódry Árpád nemcsak müvében, hanem világgá tágult és koncentrált személyiségében is típus. Egyedi önmaga, és ugyanakkor ennél több is. Osztályát, nemzetét, az egész emberiséget egyénitve hordozza magában. Az alkotó színművész is egyénit és általánosít, mert össz­pontosít és kiterjeszt, szétsugároz egyszerre. Sőt minél erőseb­ben koncentrál, annál intenzivebben terjeszti ki és sugározza szét lelki tartalmait. Az effajta szinészi képesség végős fokon az em­beri szervezetnek azon a biológiai törvényszerűségén alapszik, a­mely szerint a magasabbrendü élőlények idegrendszerének titok­zatos áramköreit egyidőben összpontositja és kitágitja (irradiálja), ezáltal a koncentráltan felgazdagitott életfontosságú lelki tartal­makat serkenti, és ugyanakkor az adott feladat elvégzéséhez kevésbé fontos vagy azt zavaró testi-lelki működéseket háttérbe szoritja, gátolja. (Szecsenov és Pavlov.) Ez a különös sugárzás a nagy szinész egyéniségéből a szi­nészalak játékán át szétárad a szinpadon és ellenállhatatlan erő­vel átcsap a nézőtérre. Vannak szinészek, akik megjelennek a szinpadon, még meg se szólaltak, és a közönség máris izgalom­ba jön. És vannak szinészek, akik hiába erőlködnek, hiába mes­terkednek, játékuk nem tör át a rivaldán, a közönség hideg és közömbös marad. Csak az egyszerre koncentráló és szétáradó, egyénitve általánositott tipikus szinészalak ragadja magával a kö­zönséget jelentős tartalmakat tömören érzékeltető játékcselekvé­seivel . A szinészalak a közönség előtt a szinpadi környezetben ját­szik, a valóságos szintéren és az elképzelt, rendszerint érzékel­tetett szinhelyen. Az elképzelt szinhelyet a szinpadtervező érzé­kelteti természethü ábrázolással vagy többé-kevésbé absztrahált jelzéssel, például a rétet zöldszinü szőnyeggel, az eget kék, szürke, esetleg fekete körfüggönnyel. Akár valóságos vagy való­ságszerü, akár jelzett vagy semleges a szinpadi környezet, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom