Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)
A színjátszás művészete
által o maga ís az egyénit és az általánost, a konkrétet és az elvontat, a lényeget és a jelenséget szintetizáló típussá válik. Minden nagy alkotó művész, Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti, Bartók, Kodály, Derkovits, Dési Huber, Jászai Mari, Ódry Árpád nemcsak müvében, hanem világgá tágult és koncentrált személyiségében is típus. Egyedi önmaga, és ugyanakkor ennél több is. Osztályát, nemzetét, az egész emberiséget egyénitve hordozza magában. Az alkotó színművész is egyénit és általánosít, mert összpontosít és kiterjeszt, szétsugároz egyszerre. Sőt minél erősebben koncentrál, annál intenzivebben terjeszti ki és sugározza szét lelki tartalmait. Az effajta szinészi képesség végős fokon az emberi szervezetnek azon a biológiai törvényszerűségén alapszik, amely szerint a magasabbrendü élőlények idegrendszerének titokzatos áramköreit egyidőben összpontositja és kitágitja (irradiálja), ezáltal a koncentráltan felgazdagitott életfontosságú lelki tartalmakat serkenti, és ugyanakkor az adott feladat elvégzéséhez kevésbé fontos vagy azt zavaró testi-lelki működéseket háttérbe szoritja, gátolja. (Szecsenov és Pavlov.) Ez a különös sugárzás a nagy szinész egyéniségéből a szinészalak játékán át szétárad a szinpadon és ellenállhatatlan erővel átcsap a nézőtérre. Vannak szinészek, akik megjelennek a szinpadon, még meg se szólaltak, és a közönség máris izgalomba jön. És vannak szinészek, akik hiába erőlködnek, hiába mesterkednek, játékuk nem tör át a rivaldán, a közönség hideg és közömbös marad. Csak az egyszerre koncentráló és szétáradó, egyénitve általánositott tipikus szinészalak ragadja magával a közönséget jelentős tartalmakat tömören érzékeltető játékcselekvéseivel . A szinészalak a közönség előtt a szinpadi környezetben játszik, a valóságos szintéren és az elképzelt, rendszerint érzékeltetett szinhelyen. Az elképzelt szinhelyet a szinpadtervező érzékelteti természethü ábrázolással vagy többé-kevésbé absztrahált jelzéssel, például a rétet zöldszinü szőnyeggel, az eget kék, szürke, esetleg fekete körfüggönnyel. Akár valóságos vagy valóságszerü, akár jelzett vagy semleges a szinpadi környezet, a
