Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)
A színházesztétika jelentősége
csönhatásban maradt vele és a többi művészetekkel is. à szinészet és a szinjáték művészete mindenkor a gyakorlati életből táplálkozik. A gyakorlati élet törvényszerűségei a művészetben az esztétikum törvényszerűségeit követve világosabbá, felis mérhetőbbé, a társadalom és az egyén tevékenységében hasznosithatóbbá, tipikussá nemesednek. Az esztétikai törvényszerűségek a művészet alkotásait belső színjátszással befogadó, elsajátitó közönségen át hasznosithatóan beleömlenek a mindennapi gyakorlatba, szinte feltűnés nélkül jobbítva, gazdagitva, eredményesebbé téve az egyének és a társadalom tevékenységét. A közvetlenül érzékelhetetlen köLvetlen érzékeltetése személyes testi cselekvésekkel alaptörvénye a színjátszásnak, de - mint mondottuk - önmagában nem művészet. Ahhoz, hogy a színjátszás művészetté váljék, más nélkülözhetetlen feltételek és tényezők szükségeltetnek. A művészi minőséget az határozza meg, hogy mit, milyen tartalmat, és hogyan, milyen hatékonysággal elevenít meg élményfakasztó érzékeltetéssel a színjátszás színpadon és ennek nyomán a mindennapi életben. A gyakorlatban tevékenykedő ember általában - de nem kizárólagosan - önmaga benső tartalmait, törekvéseit, érzés- és gondolatvilágát érzékelteti. Privát életében rendszerint a maga nevében, önmaga képviseletében cselekszik, tevékenykedik. Mihelyt azonban embertársai számára fontos, különösen társadalmi jelentőségű feladatot old meg, már más ember nevében, mások képviseletében is cselekszik, tevékenykedik - anélkül, hogy saját egyéniségét elveszítené. Ilyenkor életszerepet játszik, helyesebben átél, a tanár a katedrán, a szónok az emelvényen, az orvos a rendelőben, a tisztviselő az irodában stb. Az életszerep "alakítása", átélése nélkülözhetetlen tényezője életünknek, viselkedésünknek, de önmagában ez sem művészet, és életszerepet is lehet hibásan, hamisan, gyatrán, károsan is játszani. A színjátszás művészetének egyik alaptényezője a képzeletbeli cselekvések testi érzékeltetése: a szerep. Azaz, amikor a szinjátszó belehelyezkedve egy vagy több másik ember személyiségébe, logikusan elképzeli és érzékelhetően végrehajtja a "másik" cselekvéseit, mintha saját egyéni cselekvései lennének.
