Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)
A színházesztétika jelentősége
Ahhoz, hogy ezt megtehesse, át kell élnie, meg kell értenie, el kell sajátítania a másik ember pszichofizikai, lelki és t,.,*ri működéseit. A szinjáték nézője nem arra törekszik, hogy mindennapi életében, testi megnyilvánulásaival megelevenítse, eljátssza egy másik ember cselekvéseit. De egy másik ember benső indítékainak megértéséhez, lelkivilágának átéléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy belehelyezkedjék a másik érzés-, törekvésés gondolatvilágába, azaz képzeletében eljátssza partnere lehetséges cselekvéseit, és igy már előre alkalmazkodjék hozzájuk. A partner a színjátszás másik alaptényezője. A beléhelyezkedés, az átlényegülés célravezető módjait sajátíthatja el önkéntelenül a néző a színjátszás művészetének befogadásakor, de élményét tudatosan csak akkor ellenőrizheti és értékelheti helyesen, ha a benső alakváltoztatás szinházesztétikai törvényszerűségeit megismeri, és Ízlésébe, magatartásába, felfogókészségébe beágyazza, interiorizálja. A színjátszás művészetének harmadik nélkülözhetetlen tényezője az elképzelt helyzetek sorozatában lejátszódó események, a cselekmény érzékeltetése a színjátszó saját testének megnyilvánulásaival, cselekvéseivel. Ezt a helyzet- és eseménysorozatot nem minden esetben érzékelteti egyetlen színjátszó, bár erre is van gyakori példa az úgynevezett monodrámákban, az egyszemélyes, diszlettelen színjátszásban vagy a versmondásban. A helyzetek sorozatát és a bennük lejátszódó cselekményt rendszerint több színjátszó együttes tevékenységével eleveníti meg. Az elképzelt cselekmény tárgyi környezetét pedig általában más művészek készítette diszletek, jelmezek, bútorok stb. érzékeltetik. Ilyenkor az egyes színjátszó a teljes helyzet- és történéssorozatnak csupán egy részét, a saját szerepét eleveníti meg testi megnyilvánulásaival. A környezetet, a helyzeteket valóságosként fogadva el, vagy képzeletében felidézve, testi cselekvései indokoltan változó sorozatával hat vissza a rágyakorolt hatásra, és ilyen módon az egyes szinpadi alakok belső cselekményét érzékelteti. Testi megnyilvánulásaival erre a kérdésre válaszolva a szinpadi alak, s egyúttal önmaga nevében is: mit tennék, ha hasonló körülmények közé, ilyen környezetbe, ebbe a helyzetbe kerülnék, hogyan reagálnék mások cselekvéseire?
