Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjáték-egész világa

Az ősközösség színjátékszerű összmüvészetében (majd a népi színjátékban még ma is) együtt találjuk a szinjáték-egész minden alkotóelemét, a szinjátékalkotó közösség társadalmi szerkezetének megfelelő összetételben. A szöveget, a zenét, a táncot, az éneket, a beszédet, a szinészi játékot, a vidám és szomorú mozzanatokat, a mindennapi élet használati tárgyait és n képzelet alkotásait érzékeltető kellékeket. A szinjáték ekkor még nem vált külön a létfenntartó gyakorlattól, a munkától. Szerves része volt a vadászatnak, a halászatnak, a kezdetleges földmüvelésnek, a harcnak, a gyógyitásnak stb. Az osztatlan közösség életszinjátéka minden társadalmi tevékenységet, minden alkotóelemként felhasználható tárgyat és megnyilvánulást egyesitő differenciálatlan totális cselekvésfolyamat. A társadalmi fejlődés folyamán a társadalmi tevékenységek lassan önállósultak, fokozatosan eltávolodott egymástól a létfenntartó gyakorlat és a művészi tevékenység, az egyes művészetek, a művészet és a tudomány, bár teljesen nem szakadtak el egymástól. A történelmi fejlődés folyamán aszerint, hogy a szinjáték alkotóelemei együtt maradtak, elkülönültek vagy egyik-másik közülük uralkodóvá vált, egymástól eltérő jellegzetességü s zinjátékága zatok alakultak ki. Az egyes szinjátékágazatokat az különbözteti meg egymástól, hogy szerkezetükben milyen fajta elemek foglalnak helyet, s ezek közül melyik az uralkodó tényező. Az operában az ének és zene, a táncjátékban az emberi mozgás, az úgynevezett "prózai" színjátékban a beszélt (versek vagy kötetlen) szóbeli cselekvés az uralkodó tényező. A teljes, az úgynevezett totális színjátékban minden alkotóelem és megnyilvánulás, beszéd, ének, tánc, szinjátszás stb. egyenlő rangú tényező.és egyaránt felhasználható a játékcselekmény megvalósítására. A s zinj átékágaza tokon belül megkülönböztetünk szinházi műfajokat, amelyeket szaknyelven s zinj átéktipus oknak nevezünk. A s zinj átéktipus oka t elsősorban összetevőiknek és alkotóelemeiknek viszonyrendszere, szerkezete, valamint művészi-társadalmi funkciója szerint különböztetjük meg egymástól. Ilyen szinjátéktípusok pl. a görög tragédia, komédia, szatirjáték vagy mimosz, a középkori misztériumjáték, az olasz rögtönzött szinjáték, a commedia dell* arte, vagy napjainkban az operett, a re40