Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

ÖRKÉNY ISTVÁN - Szeret szinházba járni? - Szeretek jó szinházba járni, olyanba, ahol tanulok. Nagyon sokat tanultam a színházban drámaíróktól, rendezőktói, színészektől. A szinhaz nekem tanulmányút és csak részben szórakozás. Persze, a legjobban azt szeretném, ha tanulnék is meg szórakoznék is. Dehát ez nem mindig esik egybe. - A közelmúltban milyen művészileg jelentős produkciókat látott? - A legnagyobb élményem a Royal Shakespeare Company magyarországi vendégjátékaihoz, a Lear király után a Szentivánéji álomhoz és a minap Ljubimov H

amletjéhez fűződik. Hosszú idő után ekkor éreztem megint, hogy milyen csodálatos dolog azinházat cainálni. Láttam, egy nagyszerű Gorkij-előadást Leningrádban, Varsóban Axel rendezésében Mrozek Tangóját . Felejthetetlen volt. Washingtonban, az Arena Stage-ban - ahol a Tótékat bemutatták - gyönyörű volt a Godot-ra várva Nagyon tetszett a Hair Londonban, New Yorkban a Koldusopera és Peter Shaffer Equusa

. Richard Burtónnal a főszerepben. Ezek az én megrendítő, nagy találkozásaim. Pedig hát nem vagyok fiatalember, nem olyan könnyű engem felrázni. - A kortárs drámairók közül kiket kedvel? - Hozzám legközelebb a kelet-európai groteazk művelői áll nak, mint például Mrozek, Havel, Sorescu. Egész gondolkezáBmódomat meghatározza, hogy nemcsak magyarnak, de kelet-európainak is érzem magam. - Ugorjunk nagyot az időben! Kora ifjúságában a szinhaz milyen szerepet játszott az életében?