Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

- Eléggé alárendelt szerepet. A Horthy-korszakban a szinhaz az irodalmon kivüli intézménynek számitott. Persze voltak nagyszerű színészeink, és kiváló rendezőink, nagyrészüket láttam is. Voltak jó korszakaink, volt egy Hevesi Sándor, Bárdos Artúr, volt egy Tháliánk, körülöttük egy kis mozgás. De az újat kifejezni akaró fiatal Írónak a színházban nem sok keresnivalója volt. - Első, máig bemutatatlan darabját, a Voronyezst még 1944ben irta. - A Szovjetunióban, a krasznojarszki fogolytáborban született ez a korai drámai kisérletnek tekinthető müvem. Valahogy sikerült hazaküldenem, és meg is jelent 1948-ban az azóta megszűnt Budapest Könyvkiadó gondozásában. Hazatérésem után odaadtam a darabot Várkonyi Zoltánnak, a Művész Szinhaz akkori igazgatójának, aki műsorra is tűzte. A Voronyezst azonban betiltották, mégpedig azzal az indokkal, hogy a darabbeli szituáció - hogy egy magyar szakaszvezető és egy szovjet tanítónő egymásba szeressenek - tűrhetetlen, tarthatatlan és szinpadon ábrázolhatatlan. Néhány évvel ezelőtt aztán tévejáték készült a darabból. - A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején dramaturgként dolgozott az Ifjúsági Színháznál, majd a Néphadsereg Szinházánál. Hogyan emlékezik vissza dramaturgiai működésére? - Drámaírói pályafutásom és dramaturgiai munkálkodásom között, azt hiszem, nem nagyon érdemes párhuzamot vonni. A magyar irók megélhetési viszonyaihoz hozzátartozik, hogy az íráson kivül még valamilyen foglalkozást is keressenek maguknak, amivel kiegészítik írói jövedelmüket. Nálam ilyen mellékfoglalkozás volt például a külső lektorálás a Szépirodalmi Könyvkiadónál, s az is, amikor az Ifjúsági Színháznál, majd később a Néphadsereg Színházánál dramaturgként dolgoztam Ebbe tehát utólag sem merek belemagyarázni semmiféle elhivatottsági érzést. Nagyon sok írót ismertem, nyílván csak az volt a szerepem, hogy minél több irót csábítsak a drámaírásra. Ez csak részben sikerült. Ebből az életkorszakból mind-