Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

MARÓTI LAJOS - Miért ir drámát? - Erre elég sokrétű választ kell adnom. Az irodalmi műfajok hatását, sikerét általában nehezen lehet ellenőrizni. Egy regény igazi "sikere* száz év múlva dől el; igaz, valamit jelez, hogy eladják vagy nem adják el, hogy van-e kritikai visszhangja, stb., de mindez erősen manipulálható. A drámával más a helyzet. Igaz, itt is bele lehet nyúlni az értékrendbe, itt is lehet kontraszelektálni - de ez a kontraazelekció csak addig tart, hogy mi kerül s mi nem kerül szinpadra. Mert ha a darab egyszer szinpadra jut, az iró közvetlen kontaktusba kerül nézőjével, a ez a kontaktus már sokkal nehezebben manipulálható... A dráma esetében tehát közvetlenül lehet lemérni a gondolat hatékonyságát. Emellett a drámairás sok örömöt nyújt nekem. Az irás, mint mesterség épp olyan fárasztó müvelet, akár pl. az esztergálás. De mint minden munka, ez is nyújt valami elégtételt, s valamennyi műfaj közül a legtöbbet - számomra - a drámairás. Az olyan apró örömökre gondolok, hogy pl. meg tudok irni egy jelenetsort, ami érdekes, ábrázol és mond is valamit, vagy meg tudok szerkeszteni egy dialógust, éspedig úgy, hogy embereket jellemezzen és szituációt teremtsen... Összegezve, a drámával tudom a legjobban és legadekvátabban kifejezni magam, és ez egy sor olyan izgalmat és kockázatot rejt, amely más műfajokból hiányzik. - Mit jelent önnek a szinhaz? - Szeretem a látványt, az élményt, amit nyújt. A szinházba máig is ámulni járok. Próbálom őrizni magamban a naiv szin-