Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

kozatokban arra utalgattak: nyilván azért foglalkozom ilyen kisérleti szinjátázással, mert nem ismerem a dramaturgiát és normális darabot nem tudnék csinálni. A Petőfi-darabnál az vezérelt, hogy "normális" darabot irjak. Ez teljes egészében hagyományos vigjáték. Mondanom sem kell, hogy összes szinpadi vállalkozásaim közül - hat vagy hét darabot irtam eddig - ennek volt a legnagyobb sikere. Játszotta a rádió, bemutatta a tévé, nyilvánvalóan azért, mert itt semmiféle kísérletezés nem volt. Túl azon, hogy ezúttal a megszokottal kísérleteztem, az is vonzott, hogy Petőfit mindig csak rettenetesen nagy pátosszal és színpadiassággal ábrázolták /még az általam olyannyira becsült Illyés Gyula Az ünnepeltje is ünnepi légkörben, a szenvedélynek túlhevített fokán játszatja végig az egész darabot/• Fn ezzel szemben Petőfit teljesen hétköznapi környezetben akartam megmutatni, vagyis olyan fiatalemberként, akiről még nem is tudják, hogy ő valójában zseni, s vígjátéki szituációk adódhatnak abból, hogy teljesen /elentéktelen kishivatalnokok felsőbbrendű embereknek hiszik magukat egy Petőfivel szemben. Ezenkívül Kecskemét volt Petőfi színészi vállalkozásainak színhelye. A kecskeméti színház eredetileg Az apostol dramatizálását kérte tőlem, ami ugyan megoldható, de engem nem érdekelt ez a feladat, bár maga a költemény természetesen nagyon is izgat. Ezt a szinesztémát ajánlottam föl nekik, s ők lelkesen elfogadták. - Milyen jellegű munka következett ezután? • - Az én gyakorlatom azt mutatja: vagy megírom hat-nyolc nap alatt az egész darabot, cint Az emberevő komédiáját és utólag még valamit csiszolgatok, vagy az egész darabból nem lesz semmi. A Petőfi-darabnál az első változat elkészülte után következtek Osztovits Levente dramaturgiai megjegyzései, amelyek nagy többségükben mind azt a célt szolgálták, hogy a mü szinpadszerübb, tömörebb legyen. Kajlamos voltam arra, hogy a színpad lehetőségein túlmenően több órás kalandozásokba bocsátkozzam. Tudomásul vettem, hogy tömöríteni kell és egyes helyzeteket kiélezni. Egy-két elkapkodott jelenetben nagyobb színpadi összecsapások lehetőségei rejlettek, Oszto-