Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Rendezők - a mai magyar drámáról (interjúrészletek)

válaszolj on. - Általában szereti, ha bent ül a szerző a próbákon? Csak megtűri, vagy bizonyos időszakokban kifejezetten kivánja, hogy ott legyen? - Szerzője válogatja. Meggyőződésem, hogy az iró állandó jelenléte nem okvetlenül szükséges, mert akkor "belevakul". Jobb, ha csak a próbák bizonyos stádiumaiban van jelen, akkor érzékelni tudja a különbséget az utolsó, az általa látott próbához képest, látja az irányt, merre bontakozik ki a leendő előadás. A próba arra való, hogy a művészek minden rosszat is kipróbáljanak, minden zsákutcába bemásszanak, s mindenből levonva a megfelelő tanulságokat, megtalálják a legjobb megoldást. Fehér hollónál is ritkább az olyan szerző, aki megérti, hogy a készülő előadás érdekében esetleg épp az aznapi "rossz" próba a leghasznosabb. Vannak olyan szerzők, akiket legjobb lenne kitiltani a színházból, mert őket semmi ^egyéb nem érdekli, mint hogy minden és-t és minden a-betüt elmondjanak, hogy a mü szövege meg ne csorbuljon. Az olyan tehetséges iró, akiből majd igazi szinpadi szerző lesz, a próbákon ülve lassan megérzi és megérti, hogy egy nagyszerű sziné%z egyetlen nézése vagy gesztusa néha egy féloldalnyi szövegnél többet mondhat. - Saját megitélése szerint bukott meg már mai magyar darabbal? - Egyetlen olyan munkára emlékszem, amelynek eredménye teljes mértékben kielégítetlenül hagyott. Páskándi Géza A kocsi rabjai cimü tragikomédiáját rendeztem a József Attila Szinházban. A produkció "baljós csillagzat" alatt született. A bemutató előtt 10 nappal Szilágyi Tibor megbetegedett és a premiert beugró főszereplővel tartottuk meg. Egy hét múlva a szinpadon megsérült a másik főszerepet játszó Horváth Sándor, helyette szintén más művésznek kellett átvennie szerepét. Igy a produkció tulajdonképpen soha egyetlen napra sem jött igazán létre. Mai napig sem tudom megitélni, hogy a felemás sikerért mennyiben vagyok felelős, s vajon az eredeti szereposztással milyen lett volna az előadás.