Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Az ötlettől a bemutatóig
mintegy képviseli a diákság, fiatalság véleményét, bizonyítva Apáczai népszerűségét az ifjúság körében. A valamilyen terembe "belógó diák" különben sem idegen semmilyen kortól. Az invenció tehát lélektanilag megalapozott. Másrészt azért ia kellett a diák alakja, hogy újabb lovat adjon Basirius alá és még jobban felkelt8e a fejedelem Apáczai népszerűsége iránti gyanakváaát. A vita rekonatruálása közben egyébként Baairius szájába olyan érveket ia adtunk, amelyek - mint vádak - csak Apáczai halála után jóval később merültek föl a Logikácska és az Enciklopédia 8zerzője ellen. /.../ Ugy éreztük: nem baj az, ha Apáczai jövőjének egy ilyen darabkáját odavetitjük akkori jelenébe. Nem árt, hiszen egy tudománytörténeti paradoxonra figyelmeztet bennünket: azt a tudóst, akit saját kora "érthetetlenaéggel" fenyeget, a kései korok túlságos közérthetőséggel, saját korához viszonyitott meghaladottaággal vádolnak. Tehát a "Diák" és a többi személy mind költöttek, mert igy kivánta darabunk építkezési eszméje. Mint ahogy a központi szituáció - az, hogy Apáczai tornyot keres és választ magának - is kitalálmány, hiszen csak annyit tudunk, hogy a fejedelem azt mondja: "De Isten engem úgy segéljen, Apátzai uram, a Megyesi Presbitériumot, amig én élek, ide bé nem hozza ked. Mást ne tanitson, mert latén engem úgy segéljen, valaki mást tanit, a Marosba vettetem, vagy a Toronyból hányatom leí" /Szatmári Pap Mihály református teológiai professzor kéziratából, 1790 tájékáról./ Apáczai kolozsvári áthelyezését pedig Bethlen Miklós jellemzi telibe találva igy: a rákot a Szamosba. /.../ Viaszatérve a torony históriájára: elképzeltük a következő lélektani helyzetet: a fejedelem.szavaitól feldúlt Apáczai maga megy fel kedves templomának tornyába, hogy ott várja ki az Ítélet végrehajtását. "A toronyválasztás" gondolatát az ő személyes sorsa jelképének szántuk, amellyel szerintünk - jól összerimel Apáczainak az a nagyszerű önvédelmi képmondata, amelyet Enciklopédiája előszavában ir le: "...a maguk nemében legtanultabb Férfiak nem szégyenlették a