Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Az ötlettől a bemutatóig
másoktól való kölcsönvevést..• nem könnyen véti el az utat, aki jó kalauzoknak vezérlése után indul, és az óriás vállán ülő gyermek többet lát az óriásnál" /kiemelés tőlünk/. Pszichológiailag tehát teljesen hitelesnek éreztük a felkavart lelkű, rég beteg Apáczainak ez általunk kitalált cselekedetét. A két koldus alakja nemcsak azért kellett, hogy a történelmi eseményeket elmondják, s a központi helyzetet exponálják, nem is'csupán keretjátéknak, hanem hogy kiderüljön az a mérhetetlen távolság, információhiány, amely abban a korban a népet - nyilván objektiv körülmények miatt - még az ót ily hevesen képviselő értelmiségitől is elválasztotta. A darab vége tulajdonképpen egy tragédia elhalasztása /Apáczait csak áthelyezik/, és egy másik tragédia kezdete vagy talán - sejtés szerint - megtörténte is: a koldusokat a "látványra éhesek" meg akarják "lincselni", mert azok -úgymond - elbolonditották őket. Apáczai tragédiája tehát elhalasztott, pillanatnyilag függőben maradt tragédia. Nyelvi archaizálásra /különösebben/ nem törekedtünk, sőt igyekeztünk maibbá tenni a beszédet, persze néhol egy-egy régiesebb nyelvi fordulatot is becsúsztattunk. Azért cselekedtünk úgy, mert az idők folyamán azt vettük észre, hogy a legszebb archaikus beszéd sem hat ránk úgy, mint az élő. A publikum, ahogy archaikus szöveget hall, inkább hajlamos lirát sejteni mögötte, mint drámát. Hogy ezt az /elég régen elgondolt/ darabot most irtuk meg, abban egy aktuális cselekmény is ösztönzött: 1972 világszerte a Könyv Esztendeje: UNESCO javasolta ünnep. Ki érdemelné meg jobban innen, a mi tájainkról, hogy a Könyv világesztendejében az időszerűség villanófényénél is emlékezetünkben legyen, mint az az ember, aki az első magyar enciklopédia és bölcseleti irónk, egy szegény kálomista Tanár-Széchenyi, aki Comenius és Tolnai Dali tanaival egyetemben új, polgárosultabb pedagógiai elveket hirdet, aki a haladó egzakt és természettudományos nevelés és a szó szerint vett KÖZ-oktatás nagy harcosa, akinél abban a korban a még sokáig tudományos