Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

hogy neki lehet igaza? - Inkább csak kiváncsi voltam, lássuk csak mi lesz ebből. Ahogy azután a próbák egyre nagyobb erővel haladtak, kiderült az is, hogy itt nem pápai trónterem, nem művi márvány, hanem - mondjuk - egy közönséges zsámoly lesz csupán, s a tárgyi rekvizitumok nem feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az én gondolataim kibontakozzanak. Sőt: a lemeztelenített térszinpad valahogy fölerőaitette ezeket a gondolatokat. Marton előadása után már félek is egy más felfogástól. A darab helsinki bemutatója idején konzervatívabb előadásra számítottam, ahol esetleg márványból van a trónszék; s azért izgultam, nehogy ez az esetleges márvány trónus elterelje a néző figyelmét a darab mondanivalójáról. - Marton megengedte, vagy esetleg elvárta, hogy beleszóljon a szinészek, diszlet- és jelmeztervező munkájába? - A. diszlet- és jelmeztervekbe, még ha akartam volna, sem tudtam volna beleszólni, mert azok elkészültek, mire a próbák megindultak. Marton koncepciója meghökkentő volt számomra. Én egy kevésbé absztrakt előadást képzeltem el, de elfogadtam a koncepcióját. Szinte csak egy dologra ügyeltem, nehogy a darabból olyasvalami jöjjön ki, amit nem akartam. De szerencsére nem volt vitatkozni valónk... A azinészek - akik nek a tevékenyaége, egyéni8ége valamiképpen meghatározó minden szinházi produkcióban -, a lelküket tették ki, hogy a darabom minél jobb legyen. Sokat beszéltem velük, minden próbán jelen voltam. Életem legnagyobb élménye volt ez a próbafolyamat . - A drámát Nagyváradon é8 Helsinkiben is bemutatták. Mi a véleménye ezekről a produkciókról? - A nagyváradi előadás bizonyos fokig a Nemzeti Szinhaz előadását másolta, nagyon erősen hatott rá annak koncepciója, szuggesztivitása. Ez az oka, hogy néhány egéazen kiváló alakítás mellett sem éreztem eléggé originális produkciónak; de az igaz, hogy sokáig és nagy sikerrel játszották. A helsinki szinhaz más felfogásban és kisebb szinpadon adta elő a darabot, aminek következtében inkább kamaradráma jellege lett, s