Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Az ötlettől a bemutatóig
próbák; és a dramaturg egyszercsak felkapta a fejét, hogy valami nem stimmel. Ott, amikor Bellarmini biboros arról beszél hogy meat mégsem viszi el Brúnót Rómába, inkább ott hagyja Velencében, mert túlságosan fiatal még éa túlságosan kemény ellenfél - majd később, ha megöregszik... Ezzel a jelenettel veaződtünk, és ide készítettem két-három variánst. Lényeget érintő húzásokra nem igen került sor, olyan mondatok, félmondatok maradtak ki, amelyek lassították vagy megtörté*: volna az egésznek a lendületét. - Az álomjelenetek talán feleslegesek voltak, velük a már meglévő drámát nem sikerült jobban elmélyíteni. - Tulajdonképpen egy álomjelenet van csak, az Einsteiné, az nem álomjelenet. A kettőnek más a funkciója és az intenzitása, másként is sikerültek. Az első részbeli álomjelenetet inkább látványosságnak szántam, pestiesen mondva inkább a kar zatnak szól. Szükség volt rá, az biztos, legfeljebb nem csináltam meg jól. A közönséget ugyanis nem lehet egy és negyeaórán keresztül kalapácsszerűén verni fejbe a gondolatokkal valahol egyszer lazítani kell, na már nem vettem magamnak azt a fáradságot, hogy cselekményes drámát irjak... Az Einstein-jelenet viszont integráns része a darab gondolati ivének: eredeti funkciója tulajdonképpen annaic a gondolatnak a kifejezése, amelyből az egész született. "Illusztrálni", hogy az, amit ma tudunk, az tegnap még elképesztő volt és holnapra közhely lesz. Tehát ebbe az összefüggésbe kell beleállitani a saját gondolkozásunk mérlegelését is. - Milyen volt a kapcsolata 'arton Endrével, mit kapott tőle? - Először is egy jókora sokkhatást, hogy másképpen kell eljátszani a darabot, mint ahogy én elképzeltem. Nem állítom, hogy agyoninstruáltam volna a 9zöveget; de azért megirtam. hogy nagyjából hogyan képzelem el a diszletet, jelzéseket alkalmaztam, hogy ez pedig egy pápai trónterem stb. Meglepődtem, amikor Marton kijelentette, oda nem pápai trónterem, hanem dobogó kell. - Próbálta Martont meggyőzni az igazáról, vagy érezte,
