Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

állást, amely egy öntörvényű, szuverén müvéazi alkotást a színdarabot - az alapjául 8zolgáló regénnyel kivan összehasonlítani és abban mindenáron az eredeti mü teljességét kivánja viszontlátni. A Makra szindarab-változatában ma is hiszek, jelentős ügynek tartom az életemben és a József Attila Szinhaz életében is. - A Névnap viszont már osztatlan sikert és elismerést aratott. - Talán az eredeti mü kis terjedelme okán, és annak következtében, hogy Kertész Akos e második szinpadi müvében már felhasználhatta a Makra tapasztalatait is. A darab a kisregénynél gazdagabb, áttételesebb és izgalmasabb lett. A sztori, a figurák, az alapszituáció azonos a kisregényéivel, de ezen túl sok mindent sikerült továbbgondolnunk, továbbfejlesztenünk. - Miben tér el a szinpadi mü az eredetitől? - A kisregényben egy tiz éves házasságba belefáradt fiatalasszony titokban szabadnapot vesz ki, s új ruhájával, frizurájával egyszerre újra csinos és kivánatos lesz. A férje pedig, ha nagy nehezen is, mégis csak észre veszi, és annak ellenére, hogy névnapi vendégeket várnak és a nappali órákban ez különben sem "illik" - a hitvesi ágyba bújik vele. Az elkészült szinpadi változat első részének elolvasása után azt éreztem, hogy nekem itt valami nagyon hiányzik. Olyasminek kellene most történnie, ami a szindarab lényege és legfontosabb része kell, hogy legyen - igen, az első rész végén hiányzik egy hatalmas párjelenet. A két ember érzéki fellobbanásán túl valami csoda történjék velük! Térjen vissza az évek óta hiányzó első szerelem, amely házasságuk kezdetén olyan vonzóvá, ragyogóvá és széppé tette emberi kapcsolatukat. Ez a valami egy új, más, emberibb, gazdagabb élet kezdete lehetne. Kertész Akos kérésemre az utóbbi évek hazai drámairodalmának legszebb jelenetét irta meg ide. A darabban itt, ezen a ponton lényegesen többről van szó, mint a kisregényben - és mind ez a második részben még nagyobb, igazabb drámai súlyt kap. Azzal, hogy a férj a vendégek előtt