Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Az ötlettől a bemutatóig
só változatot. Érdekesnek éreztem, hát odaadtam a Nemzeti Szinhaz akkori igazgatójának Both*Bélának /ekkor a Nemzetiben dolgoztam/. Arra gondoltam, hogy a azinház fiatal szinészei stúdióelőadás keretében megcsinálhatnák ezt a darabot. Both Béla azt mondta: remek. Majd igy folytatta: "Sanyikám, nézze meg a Nemzeti plakátját, hány magyar darab van rajta?" Kettő volt: a Bánk bán és Az ember tragédiája. Both Béla hozzátette: "szörnyűség, hogy az ország első szinháza a két klasszikuson "kivül jelen pillanatban egyetlenegy magyar darabot sem játszik. Ez a darab úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér. Nincs arra szükség, hogy stúdióelőadás legyen belőle. A Nemzetiben kell eljátszani rendes darabként. Csinálja meg." Meglepett a dolog. Azután a színház egyik dramaturgjával, Emődi Natáliával elmentünk Déry Tiborhoz, akinek előzőleg már emiitettem a tervet, és elmondtuk, hogyan is képzeljük el a darabot ekkor már majdnem készen volt az egész. Déry elolvasta, és azt mondta, hogy ő ugyan az egészet őrültségnek tartja, de ha mi úgy gondoljuk, hogy ez jó, ám legyen - ha van szinhaz, amelyik előadja. Ezzel el is kezdődött a darab körüli, kb. egy évig tartó huzavona. Both Béla akkoriban ment nyugdijba. A darab addigra lényegében elkészült, tarmészetesen versszöveg és zene nélkül. Az új igazgatóval, Marton Endrével abban állapodtunk meg, hogy mivel most nem ér rá ezzel foglalkozni, majd a nyári szünetben elolvassa. Ez nem történt meg. A szezon nyitó társulati ülés után is rendszeresen emlékeztettem rá, hogy el kéne olvasnia a darabot, de túlzott elfoglaltságára hivatkozva ezt mindig elutasította. Ez igy ment három hónapig. Ezalatt a Vigszinház dramaturgja, Radnóti Zsuzsa értesült a szinpadi változat létezéséről, megkeresett és elkérte a darabot. Azt mondta, hogy ha a Nemzeti nem tart rá igényt, akkor ő nagyon szeretné a Vigszinházban előadatni. Három hónap után Déry Tibor felhivott, s azt mondta, nem szeretne nekem kellemetlenséget okozni a Nemzetiben, de úgy érzi, hogy ő már túl van azon, hogy müveit hónapszám fiókban hevertessék. Javasolta:
