Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

III. A restaurációs tragédia

telén éa trágár." A trágárság, éa ezáltal a nyelv öncélúvá vált, éa a jellemek eltűnésével, illetve egymásbamosódásával egyre inkább megszűnt annak a lehetősége is, hogy a nyelv révén jellemezzék á különböző drámai karaktereket. Az egyéniség eltűnése, illetve fokozatos személytelenné válása a tragédiában ia a nyelv közömbös homogenitását eredményezte. Az Erzsébet-kori tragédia nyelvi sokrétűsége drámailag volt szükségszerű - a restauráció nyelvi egyrétegüsége pedig egy uj helyzetre világit rá: egyfelől a fokozatos elszemélytelenedésre, amikor a nyelv már nem képes leleplezni a hordozóját, másfelől utal arra, hogy a kettészakadt dramaturgiához hasonlóan a valóság nyelvi megjelenésének is ketté kellett szakadnia. A fennkölt pátosz és bombasztikus üresség egyaránt minden szereplőre jellemző, azaz senkit sem jellemez, és ennek következtében dramaturgiai funkciója sincsen. A nagy monológok /pl. Dryden: Mindent a 8zerelemért; Settle: Marokkó caáazárnője/ elvesztették drámaiságukat, éa leiróak, epikusak lettek, teletömve szóvirágokkal, metaforákkal és egyéb 15 funkciójuktól megfosztott nyelvi diazitoelemmel. A stilusban mutatható ki, hogy a restauráció tragédiája szorosan öaaze függ ugyanennek a kornak a komédiájával, azonban ez a tragédia többi komponenaéről is elmondható, éa a tragédiákban megjelenő konkrét világ leiráaakor szinte majdnem csak a komédiánál elmondottakat kell megiamételni. A azerelem eaetében ugyania a komédiákhoz haaonlóan ugyanazt a privatizálódást vehetjük éazre, ami ezeket a darabokat egyazersmind Corneille drámáitól ia megkülönbözteti. Mint emiitettük, Corneille-nél a szerelem önmagában aohasem lehet tragikus téma, hanem mindig társadalmi konfliktusokba ágyazódva jelenik meg. Ahogyan Rapin, a franciák neoklassziciata eaztétája irta: "A tragédiát lealacaonyitjuk azzal..., ha belekeverjük a azerelmet, ami természete szerint mindig könnyű, és nehezen illik ahhoz a komolysághoz, ami a tragédiát megil16 leti." A restaurációs tragédiákban ezzel szemben a szerelem jelenti az igazi konfliktust, és mellette minden máa probléma